Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
Bevezetés
BEVEZETÉS A Balaton hazánk egyik legnagyobb természeti kincse. Népgazdasági érdek tehát a tónak és környékének minden irányú fejlesztése. A feladatok sorában a legelsők közé tartozik a tó partvonalának védelme. A Balaton a Dunántúli Középhegység legnagyobb kiterjedésű földszerkezeti egységének, a Bakonynak déli előterében, DNY—ÉK-i csapású törésvonalak mentén a pleisztocén időszak végén, sőt részben az óholocénben, szakaszos süllyedéssel keletkezett. Medencéjének süllyedése ma is tart, amire a szabatos mérések ezt igazoló eredményein kívül az 1968. okt. 2.1 -i földrengés a legjobb bizonyíték. A rengés középpontja (epicentruma) a Tapolcai medencében volt, de a rengés az északi partot egészen Almádiig megrázta. A Balaton nemcsak hazánknak, hanem Közép-Európának is legnagyobb kiterjedésű tava. Árkos medencéje lapos teknő, amelyet ma mintegy 600 km2 kiterjedésű szabad vízfelület borít. Hossza légvonalban 78 km, szélessége 4,5 — 12 km. Vízmélysége átlagosan mindössze 3—4 m körüli. Legnagyobb mélysége minden időben a szántód — tihanyi szorosban, az ún. „tihanyi kút”- ban volt; jelenleg: kereken 12 m. Törésvonalak mentén hirtelen mélyülő északi partját keskeny, köves övezet kíséri. Nádasokat ezen a parton csak foltokban találunk. A tómedence partközeiben már 3 — 4 m mély és ez déli irányban állandónak mondható. Ez a mélység 300 — 1000, sőt helyenként 1500 méterrel a déli partvonal előtt ér véget, és a tó itt annyira sekéllyé válik, hogy a déli partokat kísérő strandot általában 50 — 120 cm-es víz borítja. A lapos partszegélyen ÉNy —DK-i irányban kifutó 30 — 40 cm, de erős szélben helyenként 1,5, kivételesen 2 méter magasságot is elérő hullámok a tó déli partját pusztítják; elhabolják. Ellenük csak a hosszan elnyúló, széles nádasok, valamint a helyenként nagyon sűrű hínár nyújtanak védelmet. Ugyancsak erősen pusztítja a partokat a jég is. Munkánk első részében azt vizsgáljuk,, milyen volt és hogy alakult, hogy változott a Balaton partvonala a történeti időkben, különösen az utolsó 250 — 300 év alatt. Mennyire befolyásolta ezt a változást a tó vízszintjének emelkedése vagy süllyedése, és mennyire az előzőleg említett, és még további tényezők. Részletesen foglalkozunk a vízszint változásának okaival és ezen belül különösen az emberi beavatkozás szerepével. A tó partvonalváltozásaira vonatkozó vizsgálatok rendjét a következő elgondolás szerint építettük fel. A legkorábbi használható térképi adat Lázár deáktól való az 1514—1526 közötti évekből. A XVI. század elejét megelőző időkből tehát mást nem várhatunk, mint az egykorú vízállásviszonyokra vonatkozó partközeli közvetlen vagy közvetett adatokat. Ezek a következők: 1. a rómaiak korát megelőző sírleletek; 2. római kori sírok és építmények; 3. népvándorláskori sírok és létesítmények; 4. Árpádok korabeli okleveles adatok, valamint az 5. ezekhez közvetlenül kapcsolódó XVI —XVII. századi, illetve későbbi keletű térképes ábrázolások. 7
