Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.63 ábra. Részlet a „Croatia et Sclavonia” című, XVI. század végi vezérkari térképből (Wien, Kriegsarchiv) Keszthelynél a Vindornya patak ömlik a Balatonba. Ny-ra a Kis-Balaton nyiltvizű tó. A Nagyberekből DK-nek kiágazik a „Balaton mocsarat” tápláló „Balaton folyó.” A Kanizsa és Pacsa

közötti völgy egyetlen mocsártenger.

mindössze 6—8 év alatt építették meg. Nem is lenne ez érthető másképpen, csak úgy, hogy mind az illyrek (?) által (vagy 1200 évvel korábban) a kelták ellen emelt földműveket (1.63 és 1.64 ábrák), mind a vízi védelmi lehetőségeket is számba vették. A természet is segítségükre volt, mert 763 —764-ben és 786—787-ben Európában olyan szigorú tél volt és olyan rengeteg hó hullott, ezt követően pedig olyan árvizek voltak, amilyenre a krónikások szerint addig alig volt példa [44].

Az avarok és frankok között az összecsapás valóban ezen a vonalon következett be. Egy névtelen krónikásnak 796-ban kelt feljegyzése szerint [75]:

„Eodem igitur anno (796) misit Carolus Pippi- num filium suum in Hunnia(m) cum exer- citu multo, qui perveniens (usque) ad ce- lebre(m) eorum locum qui dicitur Rinch ubi iterum omnes eorum principes se reddide- runt Pippino. Qui inde revertens partem Pannóniáé circa lacum Pelissa inferioris, ultra fluvium qui dicitur Hrapa et sic usque ad Dravum fluvium et eo usque Dravus fluvit in Danubium, prout potestatem habuit, prae- nominavit cum doctrina et ecclesiastico officio procurare populum qui remansit de Hunis et Sclavis in illis partibus, Arnoni luva- vensium episcopo, usque ad praesentiam genitoris sui Karoli imperatoris.”

1.64 ábra. A Balaton Schedius Lajos János kézitérképén. Kiadta Blaschnek; Pest, 1838.

Azaz: „Abban az esztendőben (796) Károly nagy hadsereggel elküldötte fiát Pipint, Hunniába. Amikor az elérkezett ahhoz a híres helyhez, amelyet Ring-nek (Gyú'rű, sánc, erődvonal) neveznek, ott az (avar) fejedelmek (törzsfők) mind megadták magukat Pipinnek. Az pedig innen kiindulva előrehatolt Pannóniának a Rábán túli részébe, a Pe/'so (var. Pelissa, Balaton) tó alsó részéig (Kis-Balaton), majd tovább, egészen a Dráva folyóig, majd mindaddig (a pontig), ahol a Dráva a Dunába ömlik. Amint hatalomra jutott, kijelölte Arno salzburgi püspököt, hogy gondoskodjék az ezeken a részeken visszamaradt hún és szláv népek oktatásáról és az egyházi szolgálat ellátásáról mindaddig, míg atyja, Károly császár is meg nem jelenik”.

Az idézett leírásból kétségtelennek látszik az, hogy az avar—frank háborúskodásnak két nagy, véres ütközete lehetett: egyik Vasvár környékén, az erő60