Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

csak a téli fagyok alkalmával volt meg­közelíthető, nádlásra és faizásra hasz­nálható. A Zala nyílt folyása 30—50 méter közt változó szélességgel, sok helyt több ágra szakadva tekervényes volt. Néhol, különösen a zalavári és esztergályi határban, nyílt folyását ve­szítve, a folyó egész vize kilométeres szakaszon a láp alá bújt el. Ártere 8000— 8500 hold lehetett.” Helyesen mondja Csalog, hogy ezek az állapotok csak fokozódtak, amikor a Balaton vízállása valami okból meg­emelkedett, vagy a Zala vize duzzadt meg, például tavasz- és nyáreleji ára­dások alkalmával. Szalós Mihály a továbbiakban azt írja, hogy: „Az 1836-tól 1866-ig tartó szabályozás következtében a Zalavölgy képe egészen megváltozott. A mocsár vízmentessé lett, felszíne 1,0—1,5 mé­tert süllyedt, megtömődött, a szigetek­ből és magaslatokból szántóföldek, a nádasokból és kiirtott éger-fásokból ré­tek és használható fás-legelők lettek.” Ezt a megsüppedési folyamatot na­gyon részletesen ismerteti László Gábor a balatonmelléki tőzeglápokról írott tanulmányában [42]. Leírja, hogy ,,.. .az égerfa gyökerei rendes körülmények között közel a felszínhez szétterjedők; ha azonban tőzegtelepbe hatolnak, nö­vekedésük irányát könnyen megváltoz­tatják, és a tőzegrétegen keresztül az ásványi altalajt keresik meg. Ilyen mó­don az égerfa tőkéjéből ívelt gyökerek indulnak ki, amelyek, ha alattuk a tő­zegláp — lecsapolás folytán — össze­ülepedik, felszínre kerülnek és a lég­gyökerekhez hasonló ún. karos támasz­tógyökerekké lesznek.” Ezt a folyama­tot László G. több igen jó felvételen is szemlélteti (1.21 ábra). Amikor tehát a mai topográfiai tér­képek adataiból akarunk kiindulni, min­denekelőtt állítsuk vissza a Zala-völgy eredeti térszíni állapotát. A térszíni magasságokat tehát a völgyben 1,5—2,0 méterrel meg kell emelni. Ekkor jutunk el kb. a Pribina korabeli magassági viszonyokhoz. Ha ezt megemeljük, arra az eredményre jutunk, hogy a Csalog által leírt hídutak nagyjában 108,0 — 108,5 m A. f. magasságban vezethettek. 1.21 ábra. Lápzsugorodás következtében egy égerfának talajgyökerei támasz­tógyökerekké váltak (László G. 1915) r' 1.22 ábra. Zalavár (Mosaburch) a IX. században (Fehér G. rekonstr. 1953. Cs. Sós Ágnes könyvéből 1963) 25

Next

/
Thumbnails
Contents