Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.19 ábra. IX—XI. századi vízimalom és terelőgát maradványai a Zala mai medrében, Zalalövő közelében (Miholics J. felv. 1966) építkezések során anyagát legnagyobbrészt az útépítkezésekhez használták fel [32]. A megmaradt törmelékes nyomokból azonban az ásatók egyértelműen megállapították [33], hogy mind a várszigeti vár, mind a récéskúti bazilika alapfalai kellő hosszúságú, négy- szögletesre faragott, levert cölöpsorokra épültek [34]. Az 1953. évi ásatás alkalmával a kőfalak alatt Fehér Géza (1.13 ábra) levert cölöpöket és azokon gerendázatot talált [35]. Cölöpökre épült a későbbi eredetű XI. századi, eredetileg kolostor épület falának készült belső várfal is [36] (1.15 és 1.16 ábra). Csalog József megállapította, hogy a Pribina fiáról Kocil várónak, vagy Mosoburch-nak (= sárvár, mocsárvár) nevezett várat cölöpökre épített hídutak, vagy cölöpsorok közé fogott dorong- utak kötötték össze: 1. a récéskúti bazilikával; 2. azzal a dombháttal, amelyen a mai Zalavár község épült EK-i irányban; 3. ugyanezzel DK-i irányban; 4. a Borjúállás nevű magaslaton át a mai Szabar-i erdőkkel; 5. NyDNy-i irányban a szabari dombvonulattal; 6. Récésháton keresztül pedig a Huszárvár nevű magaslattal [31] (1.17 ábra). Mosaburch csodálatosan jól védhető földrajzi környezetben épült. Ez magyarázza, hogy többszörösen átépítve [37] a XVI. század végéig fennmaradt, illetőleg betöltötte védelmi hivatását. 1569-ben Turco vázlatosan felmérte (1.15 ábra). Felvétele szerint az átépített Zalavár (az egykori Mosaburch) a magyar várépítészet korabeli stílusának megfelelően négyszögletes alaprajzú, sarkain egy-egy kis kerek védőtoronynyal, körülötte széles vizesárokkal, valamint ugyancsak kisebb, kiugró, félkörös tornyokkal [38]. Csalog József helyszíni kutatásainak és ásatásainak eredménye szerint a fentebb felsorolt híd- és dorongutak a magyarság megjelenése után is használtattak. Évszázadokon át javítgatták, majd amikor a hídutak végleg összeroskadtak, előbb dorong-, majd később rőzseutak formájában újították meg azokat [31]. Csalog következtetéseit kiválóan bizonyítják Miholics József és Füzes Miklós 23
