Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata
4.1 ábra. Mikoviny Sámuel 1732. évi Balaton-térképe az 1755-ben készített bécsi vezérkari térképen (Wien, Kriegsarchiv) mérnök munkája (4.2 ábra), időpontja pedig 1764—66. Krieger a Balaton vízszintjének nem az abszolút magasságát, hanem a Sió és a Sárvíz mentén végrehajtott I i bel latióval a Duna vízszintje és a Balaton közötti magasságkülönbséget határozta meg [15]. Ezt a szintezést (lejtmérést) Wal- cher és Quits is megismételte és a Krieger-féle mérési adatokat helyeseknek találta [6] Eszerint a Balaton víztükre 1764 táján 109,80 m A. f. magasságban volt. Megjegyzi azonban Krieger, hogy a tó vízszintjében, a csapadékjárásnak megfelelően 3 — 3 1/2 láb (0,95 — 1,10 m) ingadozás tapasztalható. Eszerint, ha a Krieger által megállapított vízszintingadozás középértékét is figyelembe vesszük, körülbelül 110,36 m körüli vízszinttel számolhatnánk. Ha pedig a Bél—Mikoviny-, illetve a Bortsc/i-féle adatokból indulunk ki, lineáris változást tételezve fel, az 1764— 1766-os epochára 110,40 m-es magassághoz jutunk. Ez az utóbbi két érték olyan jól egyezik, hogy kiindulási alapul ezt a 110,40 m-es vízszintet fogadtuk el. c) Kiváló adatokat szolgáltatnak 1856- ból a Kegyes Tanítórend mernyei uradalmának geometrája, Zbella Ignác által Őszöd (révház) és Akaii (granarium = magtár), illetve Siófok és Alsóörs között készített szelvények (4.3 ábra). Az elsőnek említett mélységmérést [23] január 2-án, az utóbbit [24] február elején hajtotta végre. Mindkét alkalommal pontosan kitűzte a szelvényt és a partok közelében 50, a tó közepén pedig 100 ölenkénti távolságban a jégen lékeket vágva mérte meg a mélységet. Őszöd közelében, a révháztól 500 öl távolságban állapította meg a legnagyobb: kereken 5,0 méteres mélységet. Egyébként a medence legmélyebb részében a 4,50—4,70 m közötti értékek uralkodók. A Siófok és Alsóörs közötti szelvényben a tó közepén 5,20—5,40 m körüli mélységet mértek és ezen felül feltünteti a szelvény az iszap vastagságát is, ami 50—70 cm. Ha összevetjük e két jégről mért szelvény mélységi adatait akár a Kr/eger-féle akár a Vízrajzi Intézet 1894—1895. évi izobátjaival, úgy tűnik, hogy a siófoki szelvény mélységi adatai csak azért nagyobbak az öszödi szelvényénél, mert az előbbinél az iszap (részbeni?) vastagságát is beleszámították a mélységi adatokba. Ha ezt figyelembe vesszük, a Zbella által meghatározott mélységi adatok tökéletesen beleillenek az 1856. évit megelőző, illetve követő izobát-térképek tükrözte mélységi viszonyok közé. d) A Vízrajzi Intézet 1894—95-ben elkészítette a Balaton első részletes izobát-térképét. A mélységmérést szondarúddal hajtották végre [19]. Összevetve ezt a térképet a Krieger- féle felvétellel, megállapítható, hogy a legnagyobb mélységek helye a tó EK-i medencéjében nagyon eltolódott. Míg az 1760-as években a 100 méter alatti mélységeket a tihanyi „kút” és a Siófok —Alsóörs szelvény között mérték, 1894—95-ben ugyanezeket a Siófok és Sóstó közötti partszakaszon, a parttól mintegy 2 km távolságban találták. A Keresztúr és Szántód közötti medencében is tapasztalható feliszapo- lódás; a medencefenék általános formája azonban lényegileg semmit sem változott. Azaz a medence feltöltődése Tihanytól DNy-ra elég egyenletes volt. Az 1894—95. évi felvétel mélységmérési adatait és a belőlük szerkesztett izobát-görbéket vizsgálva megállapítottam, hogy a szerkesztés nem az elérhető legpontosabb. Ezért a görbéket újból megszerkesztettük és e kiadványban az új feldolgozás eredményét tesszük közzé (4.4 ábra). Az újból megszerkesztett görbék bizonyítják az 1894—95. évi mederfelvétel helyességét. Szemmel látható ugyanis, hogy a medence mélységi viszonyai a partok morfológiai adottságaihoz igazodnak. Különösen élesen 12* 179
