Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
II. A Balaton alaktani vizsgálata
A vizsgált időszak, év 2.6 ábra pontjából mégis figyelmet érdemelnek, mivel a tó hossza a szél okozta vízszín- lengések, a partvonal hossza pedig a fajlagos partelmosódás szempontjából jelentős számítási paraméter. A déli part eróziós viszonyainak részletes jellemzése szempontjából célszerűnek tűnt öblözetenként is megvizsgálni a partvonalak hosszainak változását a vízállás függvényében. A táblázat adatait vizsgálva szembe- tűnőek pl. a Kis-Balaton — Zalaberek öb- lözet jelentős partvonalhosszai (111 m A. f. körüli vízállások esetén 170—190 km), amelyről évszázadok során hatalmas mennyiségű (a III. fejezetben számszerűen is kimutatott) partanyag kerül az öblözetbe. Ez a körülmény egyéb eróziós hatásokkal együtt nagymértékben elősegítette az öblözet feltöltődé- sét, sőt a hullámverés okozta áramlások révén a mai keszthelyi öböl gyorsuló fel- töltődésének is okozója lehet. A 2.7 ábrán előbbi adatainkat a vízállás függvényében is bemutatjuk. A partvonal hosszának alakulását ábrázoló görbe inflexiós pontja ez esetben is a 106 m A. f. körüli vízállások környezetébe esik (hasonló, bár az ábrázolásban kevésbé kitűnő jellege van a tó hosszának alakulását bemutató görbének is), amely ismét a természetes hidrológiai egyensúlyi állapotra utal. A magasabb Terület neve Vízállás m A. f. 112,5 110,5 109 107 106 105 104,9 103 Szigliget—Tapolcai öböl 27,3 24,5 16,2 22,1 11,8 10,9 9.0 7,0 Fűzfői öböl 8,0 7,5 6,9 6,7 6,5 6,0 6,0 4,1 Sió-berek 124,4 115,1 68,4 69,3 56,1 55,1 3,0 2,5 Balaton-nagy berek 122,4 107,5 106,1 88,6 23,1 19,0 18,5 17,8 Kisbalaton—Zalaberek 192,5 170,3 118,4 51,1 40,1 37,6 5,7 3,9 159
