Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

ség az öböl partközeli sávjának nagy mértékű feltöltődésére vall; (a nád ugyanis 2 méternél mélyebb vízben nem él meg).

Tihany hegyes partjai nagyjából változatlanok. A Tihany és Balatonfüred közötti öbölben a partvonal átlagban 70 méterrel visszahúzódott. Ez a nádasodá- si viszonyokon is lemérhető. A füredi partokon azonban helyenként 170 méteres előnyomulás is megállapítható, ami abszolút értelemben 220—240 méteres elhabolásnak felel meg.

Ez az eredmény elég meglepő, mert a füredi partokon járva nem gondolnánk ilyen mértékű elhabolásra. Hadd idézzem azonban Döbrentei Gábort, aki Kazinczy Ferenchez intézett, 1806. január 29-én Bobán kelt levelében [237] közli ,,A' Balatonhoz” című versének fogalmazványát. Ebben a 32 soros versben a dühöngő szél verte habokat írja le, amelyek csak napnyugtával ülnek el a füredi partokon:

„Tsendesül a’ Balaton, lassú zúgása tsak ollykor Hallatik a’mostann egyenesre nyúló dagadott nagy Hullámnak. .. ”

A továbbiakban megemlékezik arról, hogy a füredi partok előtt nagy örvények vannak. Ez a megjegyzése is arra utal, hogy a Füred környéki medence- aljzatot az erős hullámzás eléggé megbonthatta.

Közvetlenül Füred alatt a partvonal 70 év alatt 100 — 120 méterrel, Balaton- arácsnál 200 méterrel húzódott vissza. Ugyanott azonban a nádas széle csak 150 méterrel nyomult előre, tehát a fel- töltődés mértéke a parton és a tó belsejében nem volt azonos.

Csopak alatt, az orrnál, a partvonal mindössze 20 méterrel húzódott vissza, a nádas azonban 40 méterrel. A szomszédos Paloznak határában a nádas 140 méterrel nyomult előre a tó belseje felé, a partvonal azonban ezzel szemben 30—40 méterrel eltolódott az ellenkező irányban. Az elhabolás abszolút mértéke tehát ezen a szakaszon 160 — 170 m körüli.

Paloznak, Alsóörs, Lovas és Almádi határában a partvonal visszahúzódása mindenütt 100—120 m körüli. A fűzfői öbölben azonban a szóbanforgó 70 év alatt hatalmas méretű feliszapolódás történt. A partvonal 250 méterrel, a nádasok határa pedig 570 méterrel tolódott el a szabad vízfelület rovására.

Ahogy az öböl határvonala délnek fordul, a partvonal visszahúzódása hirtelen

csökken. Fűzfő község déli határánál már csak 20—30 m, de a nádas ugyanakkor 120 m mélyen nyomult előre a tó belseje felé.

Fűzfőtől a kenesei templomig a partvonal visszahúzódása általában 70—100 m mértékű, de helyenként a 120 métert is meghaladja. Kenese község alatt azonban 60 — 100 méterrel nyomult előre. Ez az utóbbi megállapítás független a vízállástól; tehát azt jelenti, hogy a kenesei partok évi 1,0—1,4 méterrel rágódtak vissza a suvadások és partomlások következtében.

Végül a Balatonkenese és Akarattya közötti partszakaszról szólva: megállapíthatjuk, hogy a partvonal itt gyakorlatilag nem változott. Akarattyától délre

1,0 —1,5 km hosszúságban 250 méteres elhabolás mutatkozik. Onnan Siófokig pedig a partvonal átlagban 100—150 méterrel visszahúzódott.

A térképi adatok összevetéséből tehát az világlik ki, hogy az elhabolás veszélye nemcsak a Balaton déli partvonala mentén áll fenn, hanem az északi partnak mindazokban az öbleiben, illetőleg partszakaszain is, ahova vagy amerre a széljárás a víztömegeket hajtja, és az erős hullámverés szabadon rombolhatja a partokat.

154