Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.177 ábra A balatonfüredi savanyúvíz-kút 1850-ben (Ismeretlen szerző rajza)

ha a fa nem lenne itt olyan elterjedt. Állítólag azonban több helyen használják; főként néhány gyár számára bányászták ki. Valószínűnek tartom, hogy a mocsarakban még gyepvasércet is lehetne találni ” [248].

16. Részlet Noszlopy Antal naplójából

Noszlopy Antal édes öccse volt Noszlopy Gáspárnak, az 1848—49. évi szabadságharc híres kormánybiztosának. Noszlopy Gáspár a szabadságharc előtt Somogy megye marcali járásának szolga- bírája volt. 1849 tavaszán Kossuth Somogy és Tolna megye kormánybiztosává és katonai parancsnokává nevezte ki. Noszlopy erre egy kb. 3000 főnyi szabad- csapatot szervezett. Noha emberei igen hiányosan voltak felfegyverkezve, csapatával mégis nagyon sok kellemetlenséget okozott Nugent táborszernagy 8000 főnyi hadtestének. Fáradhatatlan tevékenysége folytán, csekély veszteségeik ellenére kis guerilla-csapata napról napra nőtt. 1849 augusztusában embereit sikeresen vezette a komáromi várba, ahol belőlük alkották meg a 127. honvédzászlóaljat.

Ő maga azonban kívülmaradt, és újabb szabadcsapatot szervezve a Ba- konyba vonult, ahol még a komáromi vár feladása után is sikeresen folytatta a harcot 1850 áprilisáig, amikor az osztrákok elfogták. Ez alkalommal sikerült ugyan megmenekülnie, mire két év múlva újabb kalandos vállalkozásba kezdett. Fegyveres csapatot szervezve Ferenc József császárt akarta elfogni és alkotmányosságra kényszeríteni. Terve azonban kitudódott, mire az osztrák csendőrök, hosszas üldözés után elfogták, és 1852. november 3-án több társával együtt kivégezték [249, 250].

Noszlopy Antal bátyja szabadcsapatában harcolt a zsarnokság ellen. 1848 — 49-es élményeit évek múlva írta meg naplójában [251]. Ebben érdekes részleteket találunk a Balatonról. A következő részlet 1849 júliusából való.

Noszlopy szabadcsapata a somogyi erdőkön keresztül lopakodva Gomba felé húzódik. Ez a Gomba egy kis község Marcali közelében, a somogyszentpáli mocsarak között rejtőző lapos dombháton.

„Mi megindultunk, írja, s a gombai szőllőbe К. V. pinczéjéhez mentünk . . . anyám gombai lakásától félórányira.

... A következő éjszaka, előre Mar- czaliból kihozatva a szükséges parasztöltönyöket, anélkül, hogy Pál öcsémén kívül családom bármelyikétől elbúcsúztunk volna, szekeren elhaladánk az általam kijelölt Balaton Somogy oldaloni partján, s déli 12 órára F(onyódi) hegy tetejében voltunk, hol megállapodva e hely hadi szempontbóli taglalásába mé- lyedénk, minden még balsorsunk legkisebb percei is hazánk boldogítása nagy czéljának szentelvék s minthogy ez olly becses találmány, mellynek a haza fog egykor mint legdrágább kincsének örvendeni, érdemesnek, sőt polgári kötelességemnek tartom az utókornak, ha már élni megszünendnék, — használatára leírni s lelkem minden öröme s vágyaival ajánlani — e czím alatt: F.[onyódi] vár terve.

Ha van széles hazánk határain belül hely, melly Komáromon kívül — sőt ezt is belé foglalva — természeti fekvése s előnyeinél fogva, eggyiknek sem enged maga felén elsőséget; bizonyára ez az, mi az alább leírandó okokból kézzel foghatóvá váland. Ez ugyanis egy hegy, amellynek minden oldala szőllő plántákkal van beültetve, területe 1000 hold- nyira magassági terével könnyen számítható. Előtte délre Balaton mérföldekre terjedő posványa, háta mögött északra a tövénél kezdődő roppant B(alaton) tava fekszik. Keleti oldalán egy pár szekér útnyi térség, valamint nyu- gotin nyúlik el keskenyen (1.178 ábra). Már most azt kérdi valaki miért lehetne itt bevehetetlen várat építeni? Azért, mert a jobb és baloldali úton, zsilipek csináltatván, annyi vizet lehet körűié árasztani, mennyi annak hozzáférhetetlenségéhez kívántatik. Előnyéül, mint említém, szolgál szántóföldnek, kaszálónak használható területe, hátrányára az előtte s hátamegetti víz — bevehetlen- sége mellett szóll még a B(alaton) víz mélysége, s posvány terjedelme és ami a váraknak fő kelléke, az, hogy közelébe nem csak hegy, de dombocska sem láczik, melyről megtámadhatása sikerrel megkísérelhetnék. Környezete bármely oldalról tekintve, az ellenség részéről Isten tudja hány pár ezer embert venne igénybe.

150