Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.169b ábra. A Keszthely környéki Festetics-uradalom térképe a XIX. század elejéről

voltunk a kompnál; (a fenéki révről van szó). Az átkelés majdnem egy óra hosz- szat tartott. Az út második felét olyan vágásban tettük meg, amelyet az állandóan ide-oda járó komp nyitott és tartott nyitva a nádasban. Valóságos csatorna volt ez. Több halászt is láttunk, amint lélekvesztőjével utat tört magának a nád között a varsái felé. Vékony nádfalakból sajátságos útvesztőt készítenek itt, amelyben a kisebb halak eltévednek, és fáradság nélkül zsákmányul esnek. Kúp alakú kosarakat is raknak ki, amilyenekkel a mi folyóinkban is találkozunk. Az igazi halászat ideje azonban a tél. A jégbe ilyenkor egy nagy háromszög oldalai mentén lyukakat vágnak. A háromszög egyik csúcsánál lebocsátják a nagy huzóhálót, a lyukak mentén végigviszik a háromszögű tórész mélyén, majd a háló két végét a háromszög másik csúcsába húzzák. Ilyen módon gyakran igen sok halat fognak.”

,,A gróf birtokán szálltunk partra. Előbb egy nagy réten, majd egy falun hajtottunk át. . . . Azután gyönyörű vidéken mentünk keresztül. Jobbról-bal- ról szőlők, tele virágzó gyümölcsfákkal. Távolról láttuk a tavat, és a túlsó parton a hegyeket, amelyeknek egyikén-mási- kán jártam már. Ez a szőlő a Hunyady grófé. Az általa angol ízlés szerint ültetett sok élősövénykerítés az egész vidéket kedvesebbé teszi. A parasztok a szőlő kitakarásával foglalkoztak.” „Körülbelül egy óra leforgása alatt elértük Keresztúri, s a Festetics család ősi tartózkodási helyét, amely a tó partján áll ... A grófnak négy bivalycsordája volt, de csak ezen a birtokon váltak be. Ez a gazdaság nagyon alkalmas erre, mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis akkor érzi magát legjobban, amikor nyakig fetreng a vízben, s ott gyékényt meg durva füvet legelhet. A keresztúri csorda jelenleg negyvenöt tehénből, tizenöt borjúból és néhány bikából áll . . . Ezek az állatok igen erősek, de nehéz bánni velük, mert — ha vizet látnak — nagyon engedetlenek. Egy ízben az itteni csordának két bivalyökre, egy üres szekeret vonszolva maga után, átúszta a Balatont olyan helyen, ahol a víz legalább fél mérföld széles.”

„A gróf néha nagyon különös célra használja őket. Keszthely mellett van egy melegforrás (Hévíz), amely egy tavat táplál. A tóból csatorna vezet ki. A növényzet fejlődése és az iszap lerakódása olyan rohamos, hogy eldugulással fenyeget. Abban az esetben a szomszédos nagy rét víz alá

kerülne. Sokáig nagy gondot és bajt okozott ennek a csatornának a rend- bentartása. De most nem kell tenni semmi mást, mint belehajtani a bivalyokat. Az állatok hol előre, hol hátra mozognak benne és kitépdesnek, letaposnak mindent, ami idővel eltömhetné a csatornát. .

141