Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
tárnak fel a régészek a Balaton partvidékén a rómaiak és a népvándorlás korából származó leleteket. Ezek rendszeres és módszeres vizsgálata lehetővé teszi, amint mondottuk, a Balaton vízállásviszonyainak ilyen régmúlt korokat illető megállapítását. A probléma régészeti vonatkozásai bennünket csak akkor és annyira érdekelnek, amennyire a szóban forgó leletek a mai partvonaltól a tó belseje felé eső partmenti sávban kerültek elő. Számos ilyen helyről szól az irodalom (1.2 ábra). Révfülöp, Ságpuszta, (Bala- tonakali), Örvényes, Aszófő, Alsóőrs, Szántód és Balatonberény mellett Fenék-puszta az egyik legnevesebb lelőhely. Fenék-pusztán Römer Flóris [2] a Balatonban, amint azt Kuzsinszky Bálint [3] is megerősíti, római kori kő szarkofágot látott. Lipp Vilmos ugyanott római sírokat is fedezett fel a ma vízzel borított tóperemen. Sőt azt is tapasztalta, hogy a hullámzás tömegesen sodor partra római pénzeket [4]. A római régiségek mellett azonban fiatalabb kőkori, réz- és bronzkori, valamint népvándorlás kori anyag is szép számmal került elő a Balaton mai partmenti sávjának „iszapjából”. Lipp Vilmos a fenék-pusztai Várdomb alatt vegyes kőrégiségeket, réz- és bronzbaltákat talált. Közöttük egy csiszolt nyél-lyuk nélküli kőbalta bizonyult a legrégibbnek [5]. Ezek a történelmi kor előtti leletek azonban semmiképp sem engednek állandó településre következtetni. Csák Árpád gyűjteményébe is került néhány, a fenéki partok közeléből, az „iszapból” származó régiség [3]. Közöttük a legrégibb a péceli kultúrából származik, a legfiatalabb pedig a nép- vándorlás korából való. 1863-ban a siófoki zsilip megnyitása után, amikor a Balaton víztükre jelentős mértékben („országos” rendszerben megközelítően 104,50 m-re) alászállt, Szántódon is kerültek elő őskori régiségek [6]. Ugyanitt 1961-ben, mederkotrás közben, a parttól 500 m-rel beljebb egy kőbaltát, egy koravaskori bronzkardot és 1.3 ábra. Römer Flóris egy népvándorlás kori vasfejszét találtak. Ezek a régiségek a Balatoni Múzeumba kerültek [7]. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tó néhány jellegzetes pontján a rómaiak korából származó néhány olyan maradványt találtak, amelyek még a fentieknél is alkalmasabbak a tó római kori vízállásának meghatározására. így például a kora római időkben Fenékpuszta vasúti megállóhelytől északra égetéses temető létesült. Ennek egy részét Csák Árpád még kiásta, más részét elhabolta a tó [8]. Pedig nem is volt alacsony fekvésű területen a temető. Horváth László szerint [9] egy őskori földsáncra telepítették, mert ennek a sáncnak a helyén a hullámzás II, — III. századbeli nagy bronzokat szokott a partra sodorni. A IV. századi temetőből származik az a kő szarkofág, amelyet Römer Flóris (1.3 ábra) talált a Balatonban [10]. Lipp Vilmos (1.4 ábra) ugyanezen a részen ásatást is végzett a tóban és két szegényes későnépvándorlás kori sírt sikerült feltárnia [11]. Bár kevés tárgyi sírlelet került elő, mégis rendkívüli jelentőségűnek mondható az az eredmény, hogy a IV. században még 1.4 ábra. Lipp Vilmos használatos római kori temetőhely a népvándorlás utolsó századaiban is any- nyira száraz parti terület volt, hogy oda nemcsak szarkofágokkal lehetett temetkezni (ezeket ui. egyszerűen a földre helyezték), hanem az 1,2—1,5 m mélységű népvándorlás kori sírokban sem tört fel még a talajvíz. A fenék-pusztai Balaton-part mentén négy szint különböztethető meg. A legalsó majdnem belesimul a tó víztükrébe: 105,30 m A. f., tehát csak 40 cm-rel magasabb a tó normális vízállásánál. A következő 106,40, szinte teljesen vízszintes kiképzésű; majd egy 107,40 — 108,60 m közötti terasz következik, a bemért magasságok szerinti enyhe lejtéssel. Végül a legfelső terasz 112,90 m A. f. magasságú. A legjobb karban levő és az Országos Műemléki Felügyelőség által helyreállított fenéki épületromok ezen a szinten találhatók. Römer Flóris és Lipp Vilmos leírja, hogy a tó mai állandó vízszintje alatt lelt épületfundamentum maradványokat és különböző korú sírokat mintegy 105,00 m A. f. szinten találták. Ezek szerint, ha a népvándorlás kori sírok fenékszintjét vesszük e tekintetben mérvadónak, a 13
