Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.157 ábra. Tihany várának alaprajza (G. Turco 1569) A helyszínrajz jól érzékelteti hogy a Tihanyi-félsziget „nyakát” a füredi öböltől az aszófői öbölig a Balaton vize borítja tések zárják körül. A magyarok Fenékvárnak nevezik. Arra, hogy a rómaiak idejében fontos vár volt, nemcsak az alakja utal, hanem az itt sűrűn felszínre kerülő római császári pénzek is (1.156 ábra) [232]. Tihany vára Tihany a Balaton öbléből kúp alakban, megkapóan szépen tör a magasba. A félsziget alakja kellemesen változatos. Termékeny földje csak annyi gabonát ad, amennyi a lakosságnak éppen elégséges. Bőségben vannak szántóföldjei, rétjei, szőlői, halászóhelyei és állatai: vadak, és szelídek. A félszigetre: napnyugat felől egyetlen bejárat vezet. Itt a lapály kb. kétszáz lépésnyire szorul össze. Ezért is ezt a bejáratot a félszigetre régen mélyen leásott árokkal és a körülvevő tóból mindkét oldalról beeresztett vízzel szokták elzárni (1.157 ábra). Magának a szigetnek alakja kerek erődítmény módjára emelkedik ki a Balatonból. Dombjai mint megannyi várfal, és sáncok bástyázzák körül (1.158 és 1.159 ábra). d) A Föl. Lat. 277. kéziratos térképei Bél Mátyás leírása minden vonatkozásában egyike a Balaton XVII —XVIII. századi állapotára vonatkozó legfontosabb kútfőinknek. Az írásban rögzített adatokon kívül azonban két kéziratos térképet is találunk a „Minuta... ’’-ban (Fol. Lat. 277.). A térképek kétszer akkorák, mint a Föl. Lat. 277 jelű kötet lapjai. Egyszeres hajtással vannak befűzSzalavár alig őrizte meg régi fényének nyomait is. Erődítményét a hunok és az avarok lerombolták. A magyarok első királyai a várat helyreállították. I. András nagyon híres templomot emelt itt. Salamon magyar király állítólag valamikor ebben ünnepelte meg a karácsonyt. Attól fogva azonban, hogy a török ezeket a vidékeket is megszállta, állandóan csak rongálták. Ma már hajdani nagy- szerűségének csak nyomai láthatók. Ezek legfontosabbja az ún. apátság a szent egyházzal. A hely többi részét polgárok lakják, a szokott módjukon silány anyagból összetákolt épületekben. Nagy többségükben magyar nemzetiségűek, csak kevés horvát keveredett közéjük, de ma már nemzetiségre és nyelvre ezek is magyarokká váltak. Szigligeth várán túl, a tó melletti lapá- lyos és sík helyen láthatók Fenékvár romjai. Alapzatából megítélhetően egykor rendkívül erős vár lehetett. Alakja négyszögletes; legnagyobb kiterjedése akkora, hogy negyedóráig tart az átjárás rajta: itt-ott még látszanak a legfontosabb épületek hatalmas kövei és romjai. Az égetett téglák, melyekből a falakat emelték, kevéssel szélesebbek a maiaknál és pirosabbak is a ma nálunk égetetteknél. Az egész helyet köröskörül árkokkal szegélyezett sánctöl1.158a ábra. Octaviano Leückhard hadmérnök látképe Tihanyról, 1651-ből (Borbély A. és Zákonyi F. nyomán) A rajzoló az aszófői oldalról készítette a képet, amelynek alján levő egyenes vonal a tihanyi „nyakat” borító víztükör magasságát jelzi 130
