Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

lyesen lemondott, de a malom mind­addig vigan őrölt, míg évek múlva, egy éjszaka, szélviharban „véletlenül” ki nem gyulladt és porig nem égett. (Be­szélték, hogy a megyei hajdúk keze is benne volt a dologban, de erre nincs semmi bizonyíték). Tény, hogy az al­ispán nem adott engedélyt a malom újbóli felépítésére. Ezzel azonban a bajok nem értek vé­get. Az a terv, hogy a Sió vizét Simon- tornya táján a Sárvízbe vezessék (1.145 ábra), heves ellenkezést váltott ki, külö­nösen a Nádor-csatorna érdekeltségé­nek körében. Ez a társulat követelte, hogy az állam építse ki a Szekszárd és a Duna közötti átmetszést. A sok oldalról jött nyomásnak engedve ez 1855-ben meg is épült. Ezzel a Kr/eger-féle Sió­szabályozási terv végleg lekerült a napi­rendről, de ezzel egyúttal újabb prob­lémák kerültek az érdeklődés előterébe. Eddig a Sárvíz Sióagárdtól a dombok alján a Duna árterében folyt Bátáig, és ott ömlött a Dunába, a Siót pedig a Sár­víz fogadta magába. Amikor azonban a kb. 2 km hosszú egyenes bevezető csatorna elkészült a Duna nemrég ki­ásott bogyiszlói átmetszéséhez, a Sióból főfolyó lett, a Sárvíz Szekszárd és Báta közötti régi medrét pedig a továbbiak­ban csak belvízelvezető csatornának te­kintették. Mivel ebben az időben vasútvonalaink még nem voltak, a Zala megyei érdekelt­ségek a Mikoviny—Bőhm—Beszédes-féle Kolozsvár—Gráci hajózható csatorna megépítését szorgalmazták. Ehhez azon­ban hiányzott az anyagi fedezet. A Balatoni Társulat a Sió medrének bővítését és a vízimalmok megszünteté­sét követelte. A mérnökök ezt a tervet támogatták; ezzel szemben a Nádor­csatorna Társulat, a sióberki érdekeltség és még számos más társulat is ez ellen a terv ellen harcolt minden erejével. Hozzájuk csatlakoztak a földbirtokosok, sőt 1859—1860-ban a Déli Vaspálya Társaság is. Az ellentétes érdekek szövevényé­ben Zichy Ferenc királyi biztos bölcses­sége tudott csak elfogadható egyezséget biztosítani. A már említett, Balaton- füreden tartott emlékezetes 1862. évi értekezleten az alábbi három fontos határozatot hozták. 1. A Balaton- és a Sió-menti mocsara­kat le kell csapolni, területüket ki kell szárítani. 2. A Déli Vaspálya Társaság vasúti töltését biztosítani kell az áradások ellen. 3. Hajózható csatornát kell létesíteni a Duna és a Balaton között. Ahhoz, hogy ezeket a célokat elér­hessék, azonnal végre kellett hajtaniuk a következőket: a) meg kellett semmisíteni a Siófok és Ozora közötti vízimalmokat, és szét kellett hányatni a malomgáta­kat; b) meg kellett állapítani a Siófok és Ozora közötti Sió-szakaszon fel­lépő fenéksebességet; c) a csatorna vonalozásában meg kel­lett szüntetni minden éles meder­kanyarulatot; d) meg kellett állapítani, milyen mély fenékszintje legyen a tervezett sió­foki zsilipnek ahhoz, hogy a ki- torkolásnál káros zátonyok ne ke­letkezzenek; e) a siófoki vasútállomás közelében hajókikötőt kellett építeni; f) megfelelő vízleeresztő zsilipet kel­lett építeni a lefolyó vízmennyi­1.145 ábra. A Sió szabályozásának vázlata (Terik Béla nyomán) 119

Next

/
Thumbnails
Contents