Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.140 ábra. A Balaton ábrázolása Rizzi—Kauffer—Sulzer 1807-es kiadású térképén idő szerint bizonyosan kb. 44 lábbal magasabban van, mint a megadott hely Simontornyánál, ahol ti. a Sió folyó összefolyik a Sárvízzel.” „Ilyen adottságok mellett a Balaton tavának víztükre abban az esetben, ha azt 6, 12, illetőleg 20 lábbal lejjebb engedjük, az első esetben 38 lábbal, a második esetben 32 lábbal, a harmadik esetben még mindig 24 lábbal lesz magasabban Simontornyánál. Igaz, hogy ez az esés 24 000 öles távolságon eléggé csekély, de még mindig elegendőnek mondható.” „Minthogy pedig a Sárvíz Simon- tornyától Battáig, ahol a Sárvíz a Dunába ömlik, még legalább hat ölet (így: „6 Klaffter”) esik, ebből következik, hogy a Balaton víztükre 80 hüvelykkel magasabban van, mint az említett hely Bat- tánál, ahol ti. a tó vize a Sárvíz útján a Dunába ömlik.” [195] Welcher szakvéleménye alapján a Balaton 1766. évi vízállása mai „országos” rendszerben kiszámítható. A budai nádori vízmérce „0” kezdőpontjának magasságát 1951-ben meghatároztam [196]: 96,634 m A. f. A Sárvíz régi torkolata Krieger idejében a mai bátai Holt-Duna torkolatánál volt. Ennek távolsága a budai nádori vízmércétől közvetve, de szabatosan megállapítható. Edvy Gyula szabatos meghatározása szerint a régi nádori vízmérce a lánchídi vízmércétől [197] 321 m távolságban volt, a mai sodorvonalban mérve déli irányban. Helyét cm- pontossággal térbelileg is rögzíthettük [198]. Ennek a térbeli adatnak figyelembevételével megállapítható, hogy a régi, szabályozatlan Dunán az a hely, amelyre Krieger 1763. évi szintezése vonatkozott, a régi nádori vízmércétől számítva 182,38 km távolságban volt. Ezt a helyet a Vásárhelyi-korabeli Duna-mappációnak CLXVI, és CLXVII. sz. fixpontjai fogják közre. Adataik: CLXVI. 181,395 km-nél 0,067%-os esés 83,128 m A. f„ CLXVII. 184,040 km-nél 0,047%-os esés 83,003 m A. f. A közölt magasságok középvízre vonatkoznak [199, 200, 201]. A Balaton 1766. évi magasságát tehát így nyerjük: A Duna kisvíz-magassága Bátánál .......................... 83,13 m A. f. A bátai Duna—Sárvíz torkolattól a simontor- nyai Sió —Sárvíz torkolatig 6 öl = ................... 11,39 m A Sió —Sárvíz torkolattól a Balatonig Krieger és Watcher szerint 47 láb 41/,1 hüvelyk ................. 14,97 m 1 09,49 m A.f. azaz kereken 109,50 m A. f. A Krieger—Watcher-féle meghatározás pontosságát egyelőre csak becsléssel közelíthetjük meg. (Pontosabban akkor lesz megállapítható, ha a Bécsben őrzött eredeti észlelési jegyzőkönyveket vagy a Watcher említette kimutatás- szerű számításokat, vonalösszeállításokat sikerült fellelni és láthatjuk azt, mennyi volt az egyes szintezések végeredménye.) Becslésünk szerint a Watcher által közölt (és a fentiekben általunk megadott) mért magasságkülönbségek megbízhatósága + 0,25...0,30 m körülinél jobb nem lehet. Eszerint tehát a Balaton 1766. évi normális vízállása 109,80 m és 109,20 m A. f. értékek között volt. A valóságos helyzetre nézve útmutatást, illetőleg bizonyító értékű adalékot a régi vörsi templom pádimentuma fölött talált tőzeges, iszapos üledék felső, hul- lámbarázdás felülete szolgáltat. Ez a szint „országos” rendszerben 109,70 m A. f. magasságú. A Balaton vízállása tehát a török hódoltság korában, évtizedek alatt mesterséges beavatkozás következtében, a korábbi még magasabb szintjéről fokozatosan 112,5 . . . 109,70 méteres szintre szállott alá, és ezt az Adria fölötti magasságát a XIX. század elejéig többé- kevésbé tartotta. 112
