Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.137 ábra. Karacs Ferenc közlekedési eszköz. A térkép tehát 1861 után, de 1863 előtt készült. A Ba­laton vízállása még magas. Ezért a ti­hanyi „nyak” még keskeny, és a fűzfő— vörösberényi öböl alakja a maitól el­ütő. A Kis-Balaton még nyíltvizű tó. Fenék-pusztánál a partvonal a mainál sokkal jobban nyomul még be a Bala­tonba, a keszthelyi öböl pedig a várostól délre még tekintélyes nagyságú. A Keszthely —Fenék-pusztai partvonalon a feltöltődés az azóta eltelt kereken 100 év alatt, legalább 500 méterre tehető. Míg idehaza a magyar térképészet leg- kiválóbbjai buzgólkodtak azon, hogy mi­nél jobb térképek kerüljenek ki kezük­ből, a külföldi kartográfiai műhelyek továbbra is ontották az egymásról má­solt és ennek megfelelően eltorzult mappákat. Az augsburgi Michael Kauffer (1673 — 1756) még a XVIII. században metszette rézbe Rizzi olasz térképész munkáját. A műhelyét átvett Sulzer 1807-ben ugyanezt a térképet „Kriegs­theater zwischen Russland und den Otto- manischen Pforte” címmel újból kiadta (1.140 ábra). Amíg tehát a külföldi utazó az ilyesfajta térképek nyomán fjordokra vélt találni a Balaton északi partvidékén, hazai térképeink már a valóság hű képét nyújtották a Balaton iránt mind több érdeklődést mutató közönségnek. 5. A Balaton XVII—XIX. századi vízállásának meg­határozása A fejezet címében mondott feladat megoldásakor a Kr/eger-féle szintezési munkálatok és a Wa/cher-féle ellenőr- ködési mérések eredményeiből kell ki­indulnunk azért, mert 1. a törökkori felszabadító háborúk után Krieger Sámuel szintezési munkálatai voltak a leg­első, megbízható eredményt szolgálta­tó mérések; 2. Walcher és Quits ezeket a szintezéseket többszörösen ellenőriz­ték és helyesnek találták, 3. Krieger szintezései összefüggést teremtettek a Dunával. Mivel pedig Buda alatt a szinte­zéseket semmi sem zavarta, a budai nádori vízmérce és a Duna-mappáció, valamint a Vízrajzi Intézet későbbi mé­rési adataiból a Kr/eger-féle szintezés végeredménye mai ,, országos” rend­szerben kiszámítható. Walcher József 1776. július 6-án, az e célból kiküldött királyi bizottság előtt adott számot a Kr/eger-féle szintezések­ről. Szakvéleményét „Tiszteletteljes jegyzék a Balaton tavának, a Kapos és Sió folyónak mértani tervrajzáról; ha­sonlóképpen a két folyó szintezéséről” címmel írásban is beterjesztette. (Ennek egy másolatát megtaláltuk, de a Kr/eger- féle mérések eredeti anyaga, valamint a Krieger-féle szelvények és tervrajz ez ideig nem került elő; valószínűleg a bécsi levéltárak egyikében vannak). Walcher előre bocsátja, hogy ,,Krieger Sámuel megyei mérnök úr a vidék terv­rajzát helyesen vette fel, és a Kapos folyónak esését a folyó eredete helyétől, a Sió folyóét pedig a Balaton tava kifolyá­si helyétől egészen Simontornya alattig helyesen és biztonsággal adta meg”. 1.138 ábra. A Balaton Karacs Ferenc 1813. évi térképén 110

Next

/
Thumbnails
Contents