Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.132 ábra. A Balaton von Neu tábornok 1785. évi térképén mérnökkel együtt 1800-ban készített a Sárvíz hosszabb szekszárdi szakaszáról, ideértve a folyó mentén végrehajtott szintezést is. Ugyancsak fel tudta használni Rózsás Ferenc hites főmérnöknek 1798 — 1800 között a Sió és a Kapos folyók mentén készített szintezési és felmérési munkálatainak eredményeit is. Mindezekből kiderült, hogy a Krieger- és Wo/cher-féle mérési eredmények kifogástalanok és az ezekre alapozott le- csapolási tervek kivitelezésre alkalmasak. A vita tehát eldőlt, és Tumler, a Balaton vízszintjének alábbszállítása ügyében hitelét vesztve, teljes visszavonulásra kényszerült. 4. A lecsapolás ügyének alakulása 1863-ig A Balaton lecsapolásának kérdése a Tumler-féle beadvány kivizsgálása után nem került többé le a napirendről. Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy ezek után gyors iramban megkezdődött a Sió, a Sárvíz és a Kapos, valamint a Balaton tavának rendezése Nem; még mindig késett. 1810 novemberében Somogy megye alispánja még mindig azon panaszkodik Tallián Ferenc királyi biztoshoz intézett átiratában, hogy a Sió folyása körül képződött mocsarakon át Veszprém és Fejér megyéből, különösen Adánd és Hídvég körül a pásztorok átjárnak Somogyba és a juhokat betyárok módjára elhajtják. A láp jó gázlókat biztosít nekik. Sürgeti tehát a mocsaras, lápos területek lecsapolását [186]. A helytartótanács néhány hét múlva intézkedik már: ha a gázló 3 — 4 öles átvágással megszüntethető, intézze el azt a megye a saját erejéből: ha pedig nagyobb arányú munka lenne szükséges, akkor Somogy megye ennek a munkának csak a mérnöki terveit készíttesse e I [187]. Ilyen előzmények után alakult meg 1810. szept. 11-én a Sárvíz menti Sárrét kiszárításának célzatával a Nádorcsatorna Társulat, élén Sátor Dániel igazgató mérnökkel Beszédes József nem sokkal szigorlatának letétele után, 1811 tavaszán, már a Sárvíz Társulat kinevezett mérnöke [188]: amikor pedig Sátor Dániel 1812-ben a Bega-csatorná- hoz távozott [189], Beszédes lépett az örökébe. Az ő nagy szervező készsége és mérnöki irányítása mellett igen nagy sikerrel haladt előre a szabályozás ügye. Annyira, hogy a Kapos és Sió rendezésében érdekeltek is sorra csatlakoztak a társulathoz. Működése annyira feldolgozott és ismert, hogy itt nem foglalkozunk részletesebben személyével és a társulat történetével. Csak azt említjük meg, hogy a Beszédes által szabályozott vízrendszer magában foglalta a 107
