Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

3. A feszített vasbetonszerkezetek anyagai és a feszítési rendszerek

Eljárhatunk úgy, hogy az acélbetétet a betonozás előtt a zsaluzatba helyezzük, megfeszítjük, igy az megnyúlik, és ebben az állapotban fix ponthoz rögzítjük. Ezután betonozzuk, és a beton szilárdulása után a fix ponthoz való rögzítést feloldjuk. A rögzités feloldása "pillanatában" a megnyúlt acélbetét "összeugrással" az eredeti alakját "igyekszik" visszanyerni, azonban a beton és az acélbetét közötti kapcsolat - a tapadás - ezt megakadályozza, ezért a betonra nyomás adódik át.

Célt érhetünk úgy is, ha a betonban üreget képezünk ki, s azokba helyezzük el az acélbetéteket. Ezután a meglévő betonra támasztott eszközzel végrehajthatjuk a feszítést, és a megfeszített acélbetéteket a betonelem végeinél a betonhoz rögzítjük. Ezzel eljutottunk a feszítések legáltalánosabb osztályozásához. Az előbbi technológiát előrefeszitésnek /3.2 ábra/, az utóbbit utófeszítésnek /3.3 ábra/ nevezzük. Az elnevezés helyességét újabban sokan vitatják, s erőtani meggondolásokból kiindulva a tapadóbetétes és a véglehorgony zásos elne- vezét ajánlják.

/ zsaluzás, feszítés

•l •*. ‘f -V St »»-->■ -% ah. ■» it a

2 betonozás

m

__v •>

M

. ft, »

:» n*Jt feszítés feloldása szilárdulás után

3.2 ábra

Az előrefeszités