Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
10. Csatornaátjárók
10.1. A hidak főbb ti pasa i A hidakat nagyon sokféle szempont szerint osztályozzak. Nem célunk az osztályozás bemutatása, azonban ahhoz, f hogy a későbbi mondanivalókat rendszerbe tudjuk foglalni a szerkezet szerinti elosztást vázoljuk a 10.1 sz. ábrán. Kisnyilásu áthidalások leggazdaságosabban vasbeton- ■* ból készíthetők, faszerkezet csak provizórikus megoldásként fogadható el, acélszerkezet szóba sem jöhet. Ezért csak a vasbetonnal foglalkozunk. A 10.1 és 10.2. sz. ábrákon bemutatott típusok kö- . zul a vasbeton hidak e nyilástartományban erőtanilag gerenda-, keret-, esetleg ivszerkezetüek. Keresztmetszetüket tekintve bordás lemez vagy "öszvértartós" kialaKi- tásuak. Az egyszerű vasbeton lemezhid általában 10 m fesztávolságig épithstő. A felsoroltak közül külön említést érdemel az un. öszvértartós hidszerkezet /10.3* sz. ábra/. E tipust már az 194-O-es évek elején sikerrel alkalmazták. Lényege az, hogy a pályaszerkezet vasbeton lemezét acéltartókra ültetve, azokkal együttdolgoztatva betonozták be. A második világháború után ez az épitési mód nagyon elterjedt, mert módot adott az épitési idő meggyorsítására és minimumra csökkentette az állványozási és zsaluzási munkát. Hazánkban e tipusból még nagyon sok található, azonban ma már nem alkalmazzák. Az előregyártás lehetőséget adott az acéltartók kiküszöbölésére. Ugyanis az acéltartókat lágyvasalásu vasbeton gerendákkal helyettesítették /lO.é-.sz. ábra/. A monolit felszerkezet családjába tartozó áthidalások gazdaságilag ma már nem versenyképesek. Vizsgáljuk , meg ezt az állitást néhány jellemző anyag, illetve költség és az épitési idő boncolgatásával.- 338 -