Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
9. Támfalak, partfalak
Meg kell határozni a talajviz pH értékét, szulfát, clorid, szabadszénsav tartalmát, időszakos keménységváltozását és oxigéntartalmát. Figyelembe kell venni a ta- lajvizszint ingadozását is. Mindezeket a tényezőket kombinálni kell az alkalmazandó acélfajtával. Vannak olyan acélfajták, amelyek az átlagosnál kevésbé érzékenyek a korróziós behatásokra. Kóboráram ellen esetleges aktiv korrózióvdelemre is szükség lehet. A korrózióvédelmet többszörös védelemként kell megtervezni. Az első védelmet a megfelelő acélfajta megválasztás jelentheti. A második védelmet az acél felületi korrózióvédelme, a harmadikat az acél műanyag védőcsőbe való behúzása, a negyediket az acél és a műanyag védőcső közötti tér korrózió gátló anyaggal történő kitöltése, az ötödiket pedig esetleges aktiv korrózióvédelem. Gondolni kell arra, hogy a korrózióvédelem rugalmas legyen és terhelés hatására károsodást ne szenvedjen, állja az esetleges talajmozgásokat. A fentiek előrebocsátásával rá kell mutatni a horgonyfej védelmének nehézségeire, mivel a horgonyfejen keletkező esetleges repedések szintén korróziós lehetőségeket teremtenek. Ezért is fontos az a kisérlet alatt álló technológia, amelynél a horgonyfejbe kerülő acélbetéteket müanyagbevonattal védik, amely müanyagbevonat egyben az acél és a beton kapcsolatának szilárdságát is n öv el i. Nem lehet tehát elég gondot fordítani a korrózió- védelemre, hiszen a keletkező hibákat és következményeiket csak közvetve és megkésve lehet észlelni és a kijavítás nehézkes.- 333
