Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
9. Támfalak, partfalak
Az ideiglenes zárófalak elhelyezése után a műn .ka ka inra fenekéről az iszapot és egyéb szennyeződést el kell távolítani, majd a betonozó csövet elzárt nyilássalle kell ereszteni a munkakamra fenekére úgy, hogy a betonozási terület közepében függőlegesen álljon és a tölcsér felső éle a betonozó szinten legyen. Betonozás közben a cső alsó vége állandóan a beépített betonban maradjon 30-100 cm mélyen. A betonozó cső 25-40 cm átmérőjű, 80-300 cm hosz- szu, peremes csatlakozású, acélcsövekből vagy 3 mm falvastagságú acéllemez-csövekből készül. A peremeket viz- záróan kell tömiteni úgy, hogy a tömités ne szükitse le az átfolyási keresztmetszetet. A betonozó tölcsér lehetőleg nagy, kb. 0,3-®,7 m3 befogadóképességű legyen. A betonozó cső alját felülről kezelhető zárófenékkel látják el. A betonozás megkezdésekor az adagoló csővet megtöltik betonnal és kinyitják a zárószerkezetet. A betonozó cső emeléséhez csörlőt, vagy darut használnak, amelyeket lassú, egyenletes emelésre kell méretezni. A munkaállvány rendszerint kétszintű. A viz alatti beton magasságénak és felületének ellenőrzésére egy kb. 15 . 15 cm-es vízszintes lapban végződő, megfelelő hosszúságú, deciméter beosztású farud szolgál, amelyre vasnehezéket szerelnek, hogy az a vizbe merüljön. A betonozó csőben levő betonoszlopnak a betonozó csövön kivül felnyomódott betonréteg és az e réteg feletti vizoszlop együttes nyomásával kell egyensúlyt tartani. Az előirt szint elérése után a cső kiemelhető és a következő kazettába /rekeszbe/ áthelyezhető. A viz alatti beton készítésénél is nagyon fontos az utókezelés. A betont a szilárdulási idő alatt a cementkimosástól és a túlterheléstől óvni kell. Ennek ér- 509
