Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

A monolitikusán épülő vasbeton támfalakat úgy kell készíteni, bogy a legkisebb vastagsági méretük 10 cm legyen. A talplemez és a felmenőfal csatlakozásénál a minimális méret 20 cm. A beton minősége legalább B 140- es legyen, és a betont C-500-as cementből kell készíteni. Az alakváltozások zavartalan lefolyásának biztosítása érdekében a támfalat hosszirányban az alapon is átmenő osztóhézaggal kell megszakítani. Az osztóhézagok egymástól való távolsága nem haladhatja meg a 40 métert.

Támfalaknál a terepet úgy kell kialakítani, hogy a felszini vizek ne juthassanak a támfal mögé. Ha ez másképpen nem biztosítható, akkor a felszini vizeket a támfal előtt, illetve mögött össze kell gyűjteni és' el kell vezetni.

A talaj-, vagy rétegvíznek a támfal mögül való kivezetéséről még akkor is gondoskodni kell, ha a számításokat a viz figyelembevételével végeztük el. Ezt a célt szolgálják a 2,0‘m-enként kialakított, legalább 50 cm2 felületű szív árgó lyukak. Kötött talaj esetén a támfal mögött legalább 50 cm vastagságú szivárgóréteget kell kialakítani.

A támfalak homokfelületét úgy kell kiképezni, hogy a ráeső, vagy a lecsurgó viznek a falba való beszivárgását megakadályozzuk.

A támfalaknál alkalmazott stabilizáló konzolokat, falkiugrásokat, lépcsőzéseket úgy kell kialakitani,hogy e helyeken vízzsák ne alakulhasson ki.

A támfal korona vonalát a támfal előtti terep hosszesésével párhuzamosan célszerű kialakítani. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a támfal vonalvezetése lehetőleg kövesse a környezetben lévő létesítmények vonalozását .- 271 -