Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

Az építési mód szerint a támfal lehet:- előre gyártott,- monolit és- vegyes építésű.

9.1. A támfalak szerkezeti kialakításai

A leglegyszerübb támfaltipus a sulytámfal /9.1/a sz. ábra/. A sulytámfal alakjának helyes megválasztásával jelentős anyagmegtakaritás érhető el. Az egyszerűbb zsaluzás érdekében sik felületeket kell kialakítani,szem előtt tartva azt az alapvető követelményt, hogy a térszinten lévő teher valamint a földnyomásból és az önsúlyból származó támaszvonal minél közelebb kerüljön a támfal szilárdsági tengelyéhez. Az alapsikot a támfalra ható erők eredőjére közel merőlegesen kell kiképezni. Állékonyság és elcsúszás szempontjából előnyös, ha un. stabilizáló konzolokat alkalmazunk.

Korszerű támfaltipus a talpas vasbeton támfal /9.1/b ábra/, vagy szögtámfal. amely a súlytámfalakhoz képest jelentős anyagmegtakaritással jár. Nagyobb - 4-6 m-es magasság - esetében azonban a függőleges vasbetonlemez hajlitásából származó igénybevétel már nagyon jelentős. Ilyen magasságoknál előnyösebb a bordás talpas vasbeton támfal alkalmazása /9.1/c sz. ábra/. E tipusu támfalnál a bordák segítségével lényegesen csökkenthető a homlokfal hajlitóigénybevétele, s a bordák közötti átboltozódás és súrlódás a támfal stabilitását javitja.

A pilléres támfal szerkezet /9.1/d sz. ábra/ egymástól bizonyos távolságra épített vasbeton pillérekből és ezek hornyaiba illesztett vasbeton lemezekből áll. Különösen ott előnyös ezen támfaltipus alkalmazása, ahol a helyszíni munkát a minimumra kell csökkenteni. Mind- 268