Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
8. Víztornyok
Természetesen az alaptestet vizsgálni kell a talp- feszültség, az élfeszültség, az elcsúszás stb. szempontjából és a legkedvezőtlenebb hatások esetében. A szélteher hatását ezen belül ki kell mutatni: végleges állapotban- üres tartály és- folyadékkal teli tartály esetében, továbbá:- épités, szerelés alatti állapotban. Az állandó jellegű teher a toronyszerkezetben nyomóerőt, a szélteher nyomatékot ébreszt és ezek együttes hatására a szerkezet külpontos nyomásra van igénybe véve . Mellékhatásként a kivitelezési pontatlanságok és az alaptest elferdülése miatt a teljes magasság kb. 1 %-ának megfelelő külpontosságot is figyelembe kell venni. Ez az érték a toronyfej tetején értendő. Az összes külpontosságot az állandó teherből származó függőleges erővel szorozva megkapjuk az elferdülésből származó melléknyomatékot, amelyet a szélteherből származó nyomatékkai összegezni kell. Külön kell kimunkálni a torony elferdülése és a kiborulás elleni biztonságot szélteher hatására, üres medence esetére. Ha a toronytörzs illetve az alátámasztó szerkezet oszlopokból van kialakítva, akkor a szélteherből származó igénybevételeket a térbeli kilengő keretszerkezeten kell kiszámítani. Ennél a számításnál a toronyfej merev testnek tekinthető, amelyhez az oszlopok felső végei befogással csatlakoznak. Az oszlopokhoz képest ugyanis a toronyfej sokkal merevebb és ennek alakváltozásai elhanyagolhatók. Hengeresen kialakított toronytörzs, mint külpontosán nyomott csőszerű tartó számítható /8.11. sz. ábra/. 262
