Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
5. Lemezes szerkezetek
A gyakorlat részére elegendő, ha csak olyan tárcsákkal foglalkozunk a következőkben, amelyek vastagsága állandó. Továbbá feltételezzük, hogy a feszültségek - a fajlagos belső erők - a vastagság mentén nem változnak, és azt, hogy a sik tengelyfelület alakváltozás után is sik marad. A__tárcsák sz&mitásának legfontosabb kérdései A felületi tartószerkezetekre, s igy a tárcsákra is az jellemző, hogy valamely pontjának környezetében térbeli feszültségi állapot uralkodik. Azonban a térbeli feszültségi állapot a gyakorlati számitás során helyettesit hető sikbeli feszültséggel, ha a tárcsa vastagsági mérete a hosszúsági és magassági méretéhez viszonyítva kicsi. A tárcsák vizsgálata során a feladat általában a mértékadó terhekből származó feszültségek meghatározása. A feszültségek számítását a rugalmasságtani elmélet alapján végezzük el. Ha azonban számitanunk kell arra, hogy a terhek növelése során a szerkezet vagy a szerkezet valamely pontja képlékeny állapotba kerül, akkor a vizsgálatot a törési elmélet szerint is el kell végeznünk. A rugalmasságtanon alapuló elmélet kiindulási feltételei a következők:- a vastagsági méret a másik két mérethez viszonyítva elhanyagolhatóan kicsi,- a felület normálisán lévő pont az alakváltozás után is a felület normálisán marad /5.2/a sz. ábra/,- az alakváltozás kicsi, és nem hat vissza az erőjátékra,- a szerkezet anyaga homogén és izotrop a HOOKE-fé- le törvény érvényesül, vagyis a feszültség és a fajlagos 111
