Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

3. Az altalaj felderítésének módszerei

3.52 A tala.i és a tala.jviz agresszivitása

A talajvíz vegyi összetételének meghatározására lehetőleg minden fúrásból vizmintát kell venni.

A vízmintát azonnal - a viz furatban való megjelenése után - kell venni. Talajt, vagy egyéb szennyeződést a vizminta nem tartalmazhat. A vízmintát jól lezárható, tiszta, 1 1 iirtartalmu üvegbe kell önteni és a lehető leggyorsabban be kell küldeni a laboratóriumba. Tárolása sötét, hűvös helyen történhet.

Ha a furatban talajvíz nem jelentkezett, de alapos gyanú merül fel, hogy a talaj szennyezett, vagy viz hatására oldódó káros anyagokat tartalmaz, vegyvizsgálati célra talajmintát kell a laboratóriumba küldeni. A minta súlya legalább 0,5 kp legyen. A laboratórium a beküldött talaj- és talajvízminták vizsgálata alapján állapítja meg a korrozióveszély mértékét.

A főbb agresszív anyagok - hatásuk szerint csoportosítva - a következők:

Oldódást okozó anyagok; lágy viz, ha összsótartalma 200 mg/l-nél, összkeménysége 6 nkf-nál, vagy lugossága 2,5-nél kisebb.

Cserebomlási reakciót okozó anyagok: savas jellegű viz /pH=7/, szervetlen savak és oldataik /sósav, kénsav, salétromsav stb/, mészre agresszív szénsavat tartalmazó viz, savanyu sók és oldataik, szerves savak és oldataik, szerves alkoholok és aldehidek, növényi és állati eredetű olajok, zsírok, savas olajok, alkáli lúgokat tartalmazó viz /ha pH = 9/> továbbá magnézium-, ammonium-, cink-, réz- sók /általában 1000 mg/1 felett/, kloridok, nitrátok, acetátok /általában 500 mg/1 felett/.

Duzzadást okozó anyagok: szulfátiont /SO^/ tartalmazó oldat 400 mg/1 töménység felett, és az olyan sók, amelyek a betonban kristályosodva a beton húzós ziláldsá- 51 -