Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

2. Az altalaj legfontosabb fizikai és szilárdságtani jellemzői

Tilos alkalmazni;

a/ folyós, puha agyagban, b/ friss feltöltésben,

c/ süllyedésre érzékeny szerkezeteknél, d/ mesterségesen megszilárdult talajban, e/ szerves és sós /szikes/ altalajban, f/ csúszásra hajlamos rétegekben.

A talajok határfeszültségét ezekben az esetekben központos terhelésre a talajnemtől és a talaj állapotától függő <0 „ alapérték segítségével állapítjuk meg, és az alapértéket az építmény méreteitől, valamint az alapozás és terhelés körülményeitől függő c-^ és c2 tényezőkkel, valamint additiv taggal módosítva kapjuk meg a határfeszültséget. A Q1 alapértékek számértékeit a különböző talajfajtákra a 2.4 és 2.5 sz. táblázatban közöljük.

Az alapértékek ismeretében szemcsés és kötött talajban a talaj határfeszültsége a következő összefüggések alapján számítható.

Szemcsés talajban

<3

H

/2.14/

kell, hogy

Ő„ I 3 Ö

H ^ a

Kötött talajban

ÖH = ci • Ö'a + c5 /2.15/

ahol;

c-^ függ a takarástól

c2 függ a takarástól és a talaj térfogatsúlyától.