Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

2. Az altalaj legfontosabb fizikai és szilárdságtani jellemzői

A kötött talajok konszolidációja nagyon lassú,ezért nagy időráforditást kiván; az alaptest alakjának és rugalmasságának befolyáso­ló hatása nem érvényesül; a terhelés módját nem veszi figyelembe; a furólyukas próbaterhelésnél a fúrólyuk alja egyen­letlen és átgyurt, az anyag bizonytalan konzisztenciáju, és a terhelő felület kicsi. 2.42 Tapasztalat utján Meglevő épületek adataiból, azok helyzetéből követ­keztethetünk arra, hogy a közvetlen közelben létesítendő építménynél mire számíthatunk. Hangsúlyozni kell, hogy ez csak kényszermegoldás, mert homogén rétegződésre nem számíthatunk, az előterhelt talajok teherbíróbbak, és legtöbbször ekkor már nem ismerjük a meglevő épület ter­vezésekor figyelembevett szempontokat. 2.4.3 Elméleti utón A megoldást két utón közelitették meg: törési elmélettel és alakváltozásos elmélettel. Itt csak a törési elmélet elvével foglalkozunk. Törési elmélet Amint a feszültségállapotot jellemző MOHR-kör eléri a talaj nyirószilárdságát jellemző COULOMB-féle egyenest, bekövetkezik a törés. Ekkor a /2.lO/ és /2.11/ alatt kö­zölt összefüggés érvényes. 53 -

Next

/
Thumbnails
Contents