Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

2. Az altalaj legfontosabb fizikai és szilárdságtani jellemzői

be, hanem a stabilitás, az oldalirányú megtámasztás elégtelensége miatt.

Más szóval; az altalajt végtelen kiterjedésű féltérnek foghatjuk fel, melyben a terhelés nyomófeszültséget ébreszt. A nyomófeszültség továbbterjed, éspedig a terhelés támad áshelyétől távolodva csökkenő értékkel.

A különböző nyomófeszültségekkel rendelkező részecskék között - a különbség kiegyenlitése, az egyensúly miatt - kell, hogy nyirófeszültségek lépjenek fel.

Ha: a külső terhelésekből keletkező - nyomófeszültségek különbsége miatt fellépő - nyiróigénybevétel túllépi a talaj nyirószilárdságát, akkor következik be az altalaj törése.

A nyirószilárdság összetevői

a belső súrlódás, a kohézió.

Belső súrlódás

A talajszemcsék egymás közötti súrlódásából és a talaj szemszerkezeti elrendezéséből eredő elcsúszás elleni belső ellenállásból tevődik össze. Nagyságát a súrlódási szöggel / CD /> illetve a csúszásirányba eső komponensével, vagyis a súrlódási szög tangensével adják meg:

f = tg CD /2.4/- 27