Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

8. Cölöpalapozás

8. CÖLÖPALAPOZÁS

A mélyalapozások legrégebben ismert és viszonylag legegyszerűbb módja a cölöpalapozás. A cölöp az a közvetítő elem, amely az alaptest súlyát átadja a teherbíró altalajnak. Cölöpözést akkor alkalmaznak, ha:

a/ a felső réteg teherbírása nem megfelelő, s a teherbíró altalaj 8-20 m között van;

b/ A síkalapozáshoz alkalmas réteg a térszinthez közel található, de a kimosás veszélyével kell számolni /hidpillérek stb/;

c/ a talajvíz magas, és a cölöpözéssel a komplikáltabb és költségesebb viztelenitési munka elkerülhető;

d/ a felső rétegek egyenlőtlensége káros süllyedést okozhat;

e/ a teher eloszlása egyenlőtlen; f/ más alapozási mód veszélyezteti a környező épületeket .

A cölöpök elvileg kétféle módon háritják át az épit mény terhét az altalajra:

a/ a csúcsúkon támaszkodással, ezek az álló cölöpök,

b/ a felületükön súrlódással, ezek a lebegő cölöpök A valóságban azonban ilyen éles határt vonni nem lehet, mert a kétféle teherátadás együttesen jelentkezik- 117