Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

7. Munkagödör víztelenítése

Adott csőhossz mentén lineárisan növekvő vizmennyi- ség /a végső keresztmetszetben/ által okozott súrlódási veszteség egyenlőnek vehető a teljes hosszon végigáramló vizmennyiség által okozott veszteség 1/3-ával.

A nyomóvezeték keresztmetszeti méretét úgy kell megválasztani, hogy a szükséges emelőmagasság /a geodéziai magasságkülönbség, szívó- és nyomócsőben előálló súrlódási veszteség összege/ a szivattyú emelőmagasságánál kisebb legyen.

7.5 A viztelenitési módszer megválasztása

A viztelenitési eljárás kiválasztásában elsősorban a hidrogeológiai és altalaj-viszonyok, ezen túlmenően a gazdaságosság a döntő. Alapgödrök és közművezetékek munkaárkai esetén a viztelenitési eljárások közül szokványosnak mondható a nyiltviztartás, a pont és vákuumkutas talajvizszint-süllyesztés, ritkábban a szürőkutas /Siemes/ eljárás. A mélykutas és egyéb különleges vizteleni- tés igénye csak kivételes körülmények esetén merül fel.

Az egyes viztelenitési eljárások alkalmazási területeire a talaj szemeloszlása, vizáteresztőképessége és a leszívandó vizmennyiség függvényében a 7.10 sz. és

7.11 sz. ábra ad tájékoztatást.

Nyiltviztartásnál vizsgálni kell a hidraulikus tala jtörés bekövetkeztének lehetőségét. Nyiltviztartás csak addig alkalmazható, amig a beszivárgó viz a talajt fel nem lazítja.

A finomszemcséjű homok, homokliszt és iszaptalajokban, ahol a mértékadó szemcseátmérő D = 0,005-0,1 mm közé esik, nyiltviztartást alkalmazni tilos.- 115 -