Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Az öntözhető területek nagyságának meghatározása

állások számát (Nü ) szükség esetén a napi üzemidő megváltoztatásával, a

=

Qt ' íö Vei' Fi

(39)

összefüggés felhasználásával lehet meghatározni, ahol az előzőekben ismertetett jelöléseken kívül

Nü = a típusberendezéssel rendszeresen öntözhető üzemállások száma.

Az üzemállások száma általában 3—5 között változhat.

A kutakból öntözhető területek kiterjedése

A kutakat a világ sok táján gyakorta öntözővízforrásokként használják. Hazánkban is jelentős területeket öntöztek kutakból a múltban. A nagyüzemi gazdálkodás feltételei között azonban a kutak öntözővíz-szolgáltatásra való felhasználása néhány bő vízadó képességű talajvízhordó réteggel ellátott tájra korlátozódik.

A kutak vízadó képessége sok tényezőtől függ. Ezek két fő csoportba sorolhatók:

— a vízadó réteg fizikai tulajdonságai és méretei,

— a kút méretei és szerkezeti megoldása.

Az első csoportba tartozó jellemzők természeti adottságok. Ezeken nem változtathatunk, és ezek szabják meg, hogy egy-egy helyen mi az a maximális vízhozam, amit egy-egy kúttal kitermelhetünk. A vízadó réteg sajátságai az elméletileg meghatározható maximális vízhozamot szabják meg. Ezt a kútba való vízbeszivárgáskor fellépő veszteségek miatt teljes egészében soha nem érhetjük el, de a kezünkben van annak a lehetősége, hogy a kút helyes szerkezeti kialakításával a legjobban megközelítsük, s így hatékony és gazdaságos megoldásra jussunk.

A kútra csak vízadó képességének megfelelő szivattyút célszerű telepíteni, mivel ennél nagyobb vízmennyiség kitermelése esetén

— a talajvíz szintje leszáll,

— a kút szerkezete tönkremegy és

— a kitermelt víz minősége leromlik, mennyisége csökken.

A kutak öntözésre való felhasználásának sok előnye van. Ezek között a következőket említjük:

— a kutak létesítése olcsó; csőkutak esetén egy-egy táblán vagy telepen több kút is üzemelhet,

82