Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözővízigény meghatározása
utóbbi értékéből még le kell vonnunk az öntözési idény előtti időszak csapadékából származó felvehető talajnedvesség-tartalmat (Wi) is. Vagyis Vöi = r Évh —Wi (27) A (Wi) talajnedvesség-tartalom kezdő értékének meghatározásához általános esetre, tervezéskor a 7. táblázat értékeit használhatjuk fel. Konkrét esztendő és/ vagy helyszín esetében az idényt megelőző konkrét tározási időszak (téli félév stb.) csapadékait redukálhatjuk Sulyok-Schulek és Bácsi módszerével (redukciós tényezőket lásd a 6. ábrán). Hazai kutatási intézményeink evapotranszspirációs összefüggéseivel számított vízfogyasztási és mért csapadékadatokkal képzett éghajlati vízhiányok értékeiből számítva a fontosabb öntözött növényállomány-csoportok öntözővízigényét a 17. táblázatban adjuk meg. (A táblázat adatai képezték az alapját az öntözési idénynormák hatósági szabályozásának is.) A csepegtető öntözés öntözővízigénye. A cseppenkénti öntözéssel öntözött növényállományok vízfogyasztása kisebb, mint a hagyományos módszerekkel öntözőiteké, de több, mint az öntözetleneké. [Lásd a (23) egyenlőtlenségeket.] A csepegtetve öntözött növényállományok vízmennyiségben kifejezett öntözővízigénye még tovább csökkenthető. Mért értékek és számítási módszer hiányában cseppenkénti öntözési mód alkalmazásakor csupán az öntözővízigény becsléssel történő meghatározásához folyamodhatunk. Ezért akár transzspirációs együtthatókkal, akár az evapotranszspirációs összefüggések valamelyikével meghatározott öntözővízigény 30—50%-kal való csökkentése ajánlható. Ennek a becslésnek óvatos — nem túlzott voltára — példaként a 18. táblázatban bemutatjuk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Szárító-pusztai kísérleti terén 1973—74-ben begyűjtött adatokat. E csökkentést a cseppenkénti öntözés esetén szárazon maradó talajfelület kiterjedése okozza. Az öntözővízigény csökkentését indokolja továbbá az is, hogy a naponta csepegtetve öntözött kultúrák mikroklímája párában mindig néhány százalékkal gazdagabb s ugyanakkor az állománylégtér hőmérséklete alacsonyabb. Ez egyrészt csökkenti a párolgást, másrészt növeli a transzspiráció produktivitását. Érdekes adatokat gyűjtöttek össze e tekintetben Gödöllőn, az 1973—74. években (lásd 19., 20. táblázaton). 49
