Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Az öntözővízigény meghatározása

hető, amely a növénytermesztési térből (vagyis a gyökérzónából és az állomány légteréből) cseppfolyós állapotban távozik mélybe szivárgás és elfolyás útján.

A növényi szárazanyagba beépült víz mennyiségének számbavétele, a csapadék hasznosulásának megállapításához, kétségkívül új gondolat. A szárazanyag-tartalom és a szerves kötésbe épült H- és O-atomok mennyiségének meghatározása azonban nem egyszerű, s a kialakult értékek az elhasznált víztömeghez képest kicsinyek. A módszer nem terjedt el. Alig egy-két kutató alkalmazza.

Az említett lehetőségek közül csupán az első kettővel érdemes foglalkoznunk.

A transzspirációt figyelembe vevő öntözővízigény-számítások. Az

öntözővízigényt lényegében a

Vöi = IT - S (C-Vv) —Wi (25)

í í

összefüggés alapján számíthatjuk, ahol az 1— n határértékek az öntözési idény kezdetétől, illetőleg a keléstől a betakarításig terjedő időtartam kezdetét és végét jelölik.

A (22) összefüggés tényezői közül a T és a Wi számítását már tárn

gyaltuk, a H (C—Vv) kifejezés meghatározására számpéldát azonban

í

még nem közöltünk, ezért a 12. táblázatban — a 11.táblázattal azonos tájegységekre — egyszerűsített formában, — figyelembe véve Sulyok-Schulek és Bácsi csapadékredukciós tényezőit — kimunkáltuk a teljes öntözési idényben és a kalászosok betakarításáig várható átlagos csapadékból a transzspirációban hasznosuló vízmennyiségeket.

A számítás egyszerűsítése érdekében az öntözési idény 6, illetve 3 hónapjának csapadékredukciós tényezőit itt is a 6, illetve 3 hónap átlagaként vettük figyelembe (lásd a 6. ábrát). Pontosabb adatok meghatározásához a havi, még pontosabbakéhoz a dekád vagy napi értékeket kell alapul venni.

Az öntözött kukorica és búza öntözővízigényének a transzspiráció figyelembevételével végzett számítására példát a 13. és a 14. táblázatban mutatunk be.

44