Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezetés
Az öntözött növényállományok evapotranszspirációja voltaképpen azonos az optimális evapotranszspirációval. Az öntözött növényállományok optimális evapotranszspirációját biztosító környezeti feltételeket a térség időjárása határozza meg. A páraleadó rendszer esetében mind a talaj, mind a vizsgált növényállomány számára azonban az öntözőgazdálkodás során — a talaj nedvességtartalmát a növényállomány számára kedvező alsó és felső határértékek között tartják; — a talaj időszakos benedvesítését a természetes csapadékon kívül a növényállomány számára a szükséges gyakoriságú öntözéssel állítják elő; — a növényállomány egyedeinek felületét a természetes csapadék és esőztető öntözési módszer esetén az öntözés időnként benedvesíti. E feltételek betartása esetén az öntözött növényállományok eva- potranszspirációjának idényértéke kisebb lesz, mint a potenciális eva- potranszspirációjé, kisebb lesz, mint a vizsgált növényállomány maximális evapotranszspirációjáé, de nagyobb lesz, mint ugyanazon növényállomány — öntözés nélküli — aktuális, tényleges vagy reális evapotranszspirációjáé. Vagyis ETp>ETm>ETö>ETa (8) Az evapotranszspiráció számítása Az öntözött szántóföldi növényállományok evapotranszspirációjá- nak hálózati mérései 1966-ban kezdődtek meg hazánkban, s az azóta eltelt idő során hazánk egyike lett azon országoknak, ahol az evapotranszspirációs kutatásokkal igen kiterjedten foglalkoznak. A magyarországi evapotranszspirációs mérőállomások 1974. évi elhelyezkedését a 3. ábrán tekinthetjük át. Az elmúlt tíz év alatt több helyen, így — az Agrártudományi Egyetemen (Petrasovits) — a Központi Légkörfizikai Intézetben (Antal) és — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (Balogh) fejlesztettek ki önálló számítási módszert a növényállományok víz- fogyasztásának, evapotranszspirációjának számítására. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (Petrasovits) az evapo- transzspirációt a növényállományok levélfelületével hozzák lineáris kapcsolatba. Képletükben mint független változó szerepel még a 23
