Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezetés
vevő képességét lényegében három, fizikailag is jól megfogható tulajdonság határozza meg. Ezek a növénytermesztési térben a következők : — a párolgáshoz rendelkezésre álló energia, — a légtér páratartalma, — a levegő mozgása. Minél nagyobb a növénytermesztési tér párafelvevő rendszerének felvevőképessége, annál nagyobb lesz az evapotranszspiráció, feltéve, hogy a páraleadó rendszer páraleadó képességét valamilyen külső vagy belső tényező nem korlátozza. A növénytermesztési tér páraleadó rendszere a talaj és a növényzet dinamikus egysége. Világos, hogy ez a rendszer csak az esetben adhat le párát, ha vizet tartalmaz. Nem mindegy azonban, hogy ez a víz hol és milyen mennyiségben áll rendelkezésre. Egészen más értékek adódnak az evapotranszspirációra, ha a víz a talaj felületén, felszíni rétegeiben vagy az altalajban található. Azonos talajnedvesség-tartalom mellett a növényállomány vízfelvevő és transzspiráló- kapacitása jelentheti az evapotranszspiráció meghatározó tényezőit. Közvetve — a növényállomány fejlettségének meghatározása révén — a talaj tápanyagtartalma és kultúrállapota is meghatározója léhet az evapotranszspirációnak. Ha tehát a növényállomány vízigényének statikus oldala a tenyész- időben állandóan kielégíthető — vagyis, ha a talaj-hézagtérfogat és a transzspirációs zóna víz—levegő tartalmának arányai az optimum értékhatárai között maradnak a keléstől a betakarításig —, a növényállomány evapotranszspirációját a párafelvevő rendszer jellemzőin kívül csupán — az állomány (faji—fajta) sajátosságai (a transzspiráló felület mennyisége és minősége), — a talajfelszín és a növényegyedek felületének nedvességállapota határozzák meg. Ha azonban a növényállomány statikus vízigénye nincs kielégítve vagy nincs állandóan kielégítve — vagyis ha a talaj hasznosvíz-tar- talma rövidebb-hosszabb időre nagyobb mértékben csökken —, kisebb lesz az evapotranszspiráció. Ennek a csökkenés mértékének meghatározói: — az állomány (faji—fajta stb.) sajátosságai és mivel a felületek szárazak, — a gyökérzóna nedvességtartalma. Minél kisebb tehát a növénytermesztési tér páraleadó rendszerében a rendszer páraleadó képessége — akár a rendelkezésre álló víz 20
