Balogh János - Gergely István: A csepegtető öntözés alapelvei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988)
2. Balogh János: Tervezés
mértékadó vízfogyasztásának függvényében kell meghatározni. Általában egy-egy csepegtetőtestnek 4e ET ám n • íü (2.21) vízhozamot kell kiadagolni. (A képletben az n ezúttal az egy növényegye- det vízzel ellátó csepegtetőtestek számát jelenti.) L — a szárnyvezeték hossza, ami összefügg a tábla, illetőleg az öntözendő terület méretével, alakjával. Ha a terület még üres, az osztővezeté- kek egymástól való távolsága is meghatározó lehet. /„ — két-két csepegtetőtest közötti csőszakaszok hossza nem mindig egyforma. Ezért a tervezés alkalmával elegendő az átlagos hosszat figyelembe venni. Az /„ számszerű értékei végeredményben a szárny vezeték menti növényegyedek számától (N) és az egyedet öntöző vízadagolók (n) számától függenek. Vagyis U L Un' (2.22) SL — a szárnyvezetékek egymástól való távolságát végeredményben az öntözendő növényállomány sortávolsága (Ss) határozza meg. Számszerű értéke ültetvény esetében SL = Ss vagy SL = -y-. (2.23) Az utóbbi érték páros szárnyvezeték-elrendezés esetén fordul elő. Zöldségfélék vagy kapások öntözésekor SL = (2-, vagy 3- vagy 4-Ss)+y (2.24) is lehet attól függően, hogy kettes, hármas vagy négyes ikersorokat öntözünk (ahol y az ikersorok közötti távolságot jelenti). ÖL — a szárnyvezeték elején időegység alatt szállított vízmennyiséget 1/h dimenzióban szokták megadni. Végső fokon ez az érték is az öntözendő növényállomány vízfogyasztásától és a napi üzemelési időtől függ, hasonlóan a csepegtetőtestek qc vízszállításához. A szárnyvezeték kezdő vízszállítása a szárny csepegtetőtestjeinek a függvénye. Számszerű értéke Nn ÖL - I ?eI, (2-25) (=1 miután a szárnyak alsó vége zárt. 91
