Balogh János - Gergely István: A csepegtető öntözés alapelvei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988)
1. Balogh János: Bevezetés
felszín alatti öntözési módok valamelyikéhez kötó'dnek. Az ilyen berendezések gyártásával és üzemeltetésével együttjáró nehézségek azonban eleinte akadályozták az ilyen öntözések elterjedését. A műanyag csó'vezetékek és szerelvényeik kifejlesztése tette lehetővé a csepegtető öntözések első berendezéseinek kialakítását. L. Blass találmányára 1953-ban kapott Angliában szabadalmat. Ezeket a berendezéseket a Cameron, valamint a Wright-Rain társaság rögtön gyártani és árusítani is kezdte. A „szivárgó” (trickle) öntözés elnevezése is ezektől a nagy vállalatoktól származik. Bár Celestre 1951-ben kapott szabadalmi védettséget a római olimpiai stadion gyepes felületének optimális vízellátására, a „csepegtető” öntözés elnevezést csak 1960-ban javasolta először. L. BLASS-t (Anglia) sokszor tévesztik össze S. BLASs-szal (Izrael). Az előbbi Angliában vezette be a csepegtető öntözőberendezéseket (főként üvegházakban). Az utóbbi alkalmazta elsőnek ezeket Izraelben. Régebbi megfigyeléseire alapozva — a héber egyetem keretein belül, a Negev sivatagban végezte kísérleteit az 1960-as évek elején. A csepegtető öntözés száguldó eseményeinek így legalábbis három kiindulópontját tarthatjuk számon. L. Blass Angliában, S. Blass Izraelben, és P. Celestre Olaszországban — egymástól függetlenül — kezdte el kifejleszteni az új öntözési módszerek berendezéseit. A „csepegtető” öntözés elnevezést ugyan elsőnek Celestre javasolta, később azonban úgy találta, hogy a „kortyonkénti” elnevezés jobban illik azokra az öntözőberendezésekre, amelyek az öntözővizet vízadagolási szünetekkel megszakítva — a napi üzemidő folyamán szakaszosan — adagolják ki a növényállomány egyedei számára. A hajlékony műanyag csöveket könnyű volt perforálni és összekötni. A perforált műanyag csövek továbbterjedését azonban két nehézség akadályozta. Egyrészt a kis átmérőjű — gyakran 0,1 mm — lyukak könnyen eltömődtek a gondos szűrés ellenére is, másrészt a vízadagolás egyenlőtlensége a cső mentén — még eltömődés nélkül is — sok hiányosságnak vált okozójává. Ennek ellenére a gyakorlati tapasztalatok kedvezőek voltak, s ez ösztönözte a továbbfejlesztést, a hiányosságok kiküszöbölését. Spirálokká tekert kapilláris csöveket tűztek a műanyag csövek falába, s ezzel létrehozták az első csepegtetőtesteket a növényállományok egye- deinek, sorainak optimális vízellátására. Ettől kezdve a műanyag szárnyvezetékek falába — az egyszerű fúrt lyukak helyett — különböző, főként 15