Balogh János - Gergely István: A csepegtető öntözés alapelvei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988)

1. Balogh János: Bevezetés

1. Bevezetés

Az öntözőgazdálkodás hosszú történetének utóbbi évtizedeiben új öntözési módszereket fejlesztettek ki. Ezek bámulatos gyorsasággal kezdtek terjedni a világ számos országában. Bár ezek a módszerek jelentősen eltérnek egymástól, néhány közös sajátosságot mégis felfedezhetünk bennük. Ezek a következők:

— alkalmasak kis vízmennyiségek kiadagolására,

— kevés emberi munkaerőt igényelnek,

— megközelítik az optimális vízellátást,

— a talajfelszínt csak részben nedvesítik stb.

E módszerek alkalmazását a műanyagipar fejlődése tette lehetővé. Elsősorban az iparilag fejlett országokban terjedtek el, bár alkalmazásukra a legnagyobb szükség az arid és szemiarid éghajlatú, fejlődő országokban lenne. Az új módszerek azonban jól alkalmazhatók a szubhumid klímaövezetben is, ugyanis optimális vízellátottságot tudnak biztosítani az aszályos időszakban a nagy vízigényű növényállományok számára kiegészítő öntözéssel is. Végül — de nem utolsósorban — az új módszerek eredményesen alkalmazhatók üvegházakban és fóliasátrakban is.

E könyv anyagát főként saját hazai és külföldi kutatásaink és tapasztalataink felhasználásával állítottuk össze, az anyagban azonban helyet kaptak a felsorolt szerzők megállapításai is.

Könyvünkben csak a csepegtető öntözés speciális ismereteiről szólunk. Nem térünk ki azokra az ismeretekre, amelyek a hagyományos eljárásokhoz is szükségesek. így ez a könyv nem tartalmazza például a vízkivételi művek, a vízszállító és öntözőhálózat tervezésének és üzemeltetésének azon részleteit, amelyek a régebbi, általános szakkönyvekben megtalálha13