Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

Crustacea – rákok

42

Crustacea • Rákok

fej

tor

potroh

szem

mandibula (rágó) maxilla (állkapocs) állkapcsi láb

költőtáska

(marsupium)

telson (végíz) faroklábak

torlábak

egy ászkarák sematikus rajza oldalnézetből

Elsődlegesen vízi ízeltlábúak, a potrohlábakon vagy kopoltyúk, vagy - a szárazföldi formáknál (szárazföldi ászkarákok) - tracheális szerv („tüdő", „fehérszerv”) van. Két pár csápjuk egyes csoportoknál helyváltoztatásra is szolgál.

A víziek jellemzői:- több, mint 3 lábpár; a lábak legalább részben ízeltek;- a szabadon úszó formák két héjféllel, kis kagylókra emlékeztetnek;- kagylósrákok (Ostracoda);- az utolsó szelvény farokvillává (furca) vagy telsonná (végíz) alakult.

A szárazföldiek jellemzői:- a test hát-hasi irányban lapított;- a szelvények szabadon mozgathatók, szelvényenként egy lábpárral;- a torlábak oldalállásúak, a potrohlábak a testhez közel, helyváltoztatásra nem alkalmasak, részben légzőszervvé módosultak;- a faroklábak felülről láthatóak.

Gyűjtés és megfigyelés:- gyűjtésük történhet tatajcsapdákkal, vagy egyeléssel (a talaj humuszrétegének mechanikus átvizsgálása), kövek, fadarabok alól; a kisméretűek szippantóval gyűjthetők;- a levegő páratartalmától függően, főként alkonyaikor és éjszaka aktívak.