Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Arachnida – pókszabásúak
18 Arachnida • Pókszabásúak Rendkívül változatos, fajgazdag csoport, képviselőik a milliméteres nagyságtól a 2 centiméteres testméretet érik el. Jellemző a 4 pár járóláb, a csáprágók megléte, valamint a csápok hiánya! A fajok többsége szárazföldi, csak kis hányaduk alkalmazkodott az édesvízhez. Sokuk parazitaként állatokon vagy növényeken él és így gazdaságilag fontossá válhat. Terepen a következő morfológiai típusokat lehet általában könnyen elkülöníteni: 1. Araneus típus a test az elő- és utótestre tagolódik; 2. Opiliones típus, kaszáspókok az elő- és utótest széles alappal kapcsolódik, a lábak feltűnően hosszúak és vékonyak; 3. Acari típus, atkák elő- és utótest mint a 2.-nél, nem különül el, a lábak azonban rövidek és erősek; többnyire néhány milliméteres állatok vagy egészen parányiak (pl. Eriophyidae, gubacsatkafélék: a legkisebb ízeltlábúak, lábpárak száma redukált, károsításuk alapján a fajok gyakran azonosíthatóak); 4. Pseudoscorpiones típus, álskorpiók néhány milliméteres, megnyúlt utótestü állatok, az utótest teljes szélességével kapcsolódik az előtesthez. A többi típusokkal ellentétben egy pár erős ollóval rendelkeznek (tapogatóláb). Terepen a legszembetűnőbbek az Araneus típus képviselői, amelyek általában testnagyságukkal tűnnek fel. Az ivar meghatározása - legalábbis az ivarérett egyedeken - egyszerű: a hímek tapogatólábán a végíz erősen megnagyobbodott, gyakran bonyolult felépítésű, míg a nőstények tapogatólábi végíze egyszerű; ezzel szemben a nőstények ivarnyílásánál egy bonyolult felépítésű kitinlemez (epygine) található. A 2. és 4. típusoknál az ivari elkülönítés gyakran nagyon nehéz. tapogatóláb csáprágó szemek előtest utótest karmok vég íz és másod vég íz lábszár (tibia) térd comb tompor csípő csípőkarom csáprágó alapíze tapogatóláb mellpajzs (sternum) tracheatüdő légzőnyílás hasi barázda légzőnyílás fonószemölcsök fonószemölcsök végbélnyílásfedő állkapocs alsó ajak ivarlemez (epigyne) szövőlap (cribellum) végbélnyílásfedő Az állatok akár fűhálóval, akár talajcsapdával gyűjthetők (a fajszám az utóbbinál sokkalta nagyobb!), de nem szabad figyelmen kívül hagyni a közvetlen terepi megfigyelést sem. A hálószövő fajoknál a hálóik v. szövedékeik szerkezete további hasznos információ lehet a határozásban, (a pókhálókat a reggeli harmatban lehet legjobban észrevenni). A kerekhálós pókok határozókulcsa többnyire ivarérett nőstények bélyegein alapul. A hálók határozókulcsa inkább az egyes hálófajták rendszerezését és az egyszerű megkülönböztetéseket szolgálja.
