Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Trichoptera – tegzesek
249 Trichoptera • Tegzesek Tegzes habitusrajza (Malicky után, 1983) A tegzesek merolimnikus életmódot követnek, azaz a fejlődésük egy szakasza (lárva) édesvízben történik (kivétel 2 faj). Sok faj lárvája lakócsövet, ún. tegezt képez, más fajok tegez nélkül fejlődnek, esetleg táplálékszerzés céljából fogóhálót készítenek. A lárvák elsősorban növény- és detrituszevők, néha ragadozók. Egyes fajaik meghatározott vízminőségű vízterekben élnek, így ezek indikátorfajoknak tekinthetők. Az imá- góikat folyó, illetve állóvíz partján gyűjthetjük. Néhányuk nappal rajzik, de a fajok többsége szürkületkor aktív, napközben a növényzeten tartózkodik. Imágók:- molyszerű, 3-30 mm-es rovarok, szárnyukat háztetőszerűen a potrohra helyezik;- elülső szárnyuk többnyire szőrözött, a hátulsók áttetszöek;- csápjuk hosszú, fonalas; nyugalomban előrefelé áll;- a lábszárakon sarkantyúkat találhatunk, számuk fontos határozóbélyeg;- az állkapcsi tapogatók ízeinek száma hímeknél 3—5-ig változhat, az utolsó íz alakja szintén fontos a határozásban: lehet megnyúlt és hajlékony, vagy egyenletesen megvastagodott. Gyűjtés és megfigyelés:- vízparti növényzet között lepkehálóval foghatók, vagy kövek és kavicsok alatt gyűjthetők;- imágóikat a leghatékonyabban vízparti fénycsapdázással lehet befogni;- az állóvízi lárvák kinevelése egyszerű, de nem vízben, hanem nedves szubsztráton kell szállítani! A fajok pontos meghatározása csak az ivarszervek alapján lehetséges, a megadott határozókulcsok azonban főleg az elülső szárny alakját jelölik meg. A befogott egyedeket 70%-os alkoholban lehet tárolni.
