Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Coleoptera – bogarak
176 Coleoptera • Bogarak Cincér, hasoldalról mell-lemezkaréj (episternum) csípőtőlemez előtör mellfedője (előháti epipleuron) (tarsus) (f°e^bur)(eP7erUm)/comb (femur) lábszár (tibia) állkapcsi tapogató ajaktapogató áll karmok csípő (coxa) utómell (metathorax) ka rom íz haslemez (sternit) előmell nyúlványa szárnyfedő mellfedője (epipleuron) középmell (mesothorax)- a világon -400 000 fajukkal fajokban a leggazdagabb állatcsoport (Közép-Európában kb. 8000);- rendkívül változatosak: testméretük < 1 mm-től a 18 cm-ig (hazaiaknál 10 cm-ig), színük a rejtőszínektől a legpompásabb színekig változhat;- javarészt szárazföldi, de részben vízi élőhelyeket is benépesítenek;- különböző táplálkozásúak lehetnek: fitofág (növényevő), zoofág (ragadozó), saprofág (korhadékevő), necrofág (dögevő), mycetofág (gombaevő), coprofág (ürülékevő), xylofág (farágó);- a bogárfajok túlnyomó többségét magába foglaló két alrend (Adephaga, Polyphaga) - taxonómiai irodalomban szokásos - elkülönítő bélyegei terepen nehezen vizsgálhatók, különösen a kisebb fajoké. Alrendek: a) Archeostemata b) Myxophaga c) Adephaga d) Polyphaga Imágók: • tipikus az elülső szárnyak nagyon kemény, kitinizált szárnyfedőkké (elytron) válása, amelyek nyugalomban a középtort, az utótort és a potrohot takarják, ill. védik. Ezalatt találhatjuk a hátulsó hártyás szárnyat (alae); a szárnyfedők kipreparálva tehetők láthatóvá, az alaptípus többnyire a röpképes faj; azonban számos szárnyredukció léphet föl:- az elülső szárny teljesen kifejlett, a hátulsó részben vagy teljesen redukált (röpképesség elvesztése), az elülső szárny a varratnál néha összeolvadhat (egyes Carabidák, ill. Tenebrionidák);- az elülső szárny megrövidült, a hátulsó teljesen kifejlett (az állatok ált. repülőképesek pl. Staphy- linidae);- mindkét szárny redukálódott (nem röpképesek, pl. Lampyris és Phosphaenus nőstényei); • rágó típusú szájszervek, ahol a rágok (mandibula), az állkapcsi tapogatók (palpus maxillaris), és az ajaktapogatók (palpus labialis) jellemzők (apró fajoknál terepen nehéz azonosítani); • a végtagtípusok az élőhely változatossága szerint sokfélék lehetnek:- futó (alaptípus),- ásó,- ugró,- úszó.
