Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

Hymenoptera hártyásszárnyúak, Symphyta

150 Hymenoptera • Hártyásszárnyúak, Symphyta • Növényevő darazsak alrendje Fajgazdag, részben feltűnő színezetű és rajzolatú fajok tartoznak ide, testméretük a néhány mm-től a 4,2 cm-ig terjed. Az imágók tora és potroha mindig szélesen ízesül egymáshoz (tehát nincs „darázsderék”). A nőstények sokszor erőteljes tojókészülékkel rendelkeznek, amely gyakran a potroh hasi oldalán hosszan­ti barázdában fekszik. A leggyakoribb és legfajgazdagabb családsorozat a Tenthredinoidea (levéldarázsszerűek), amelyet a kö­vetkező főbb családok alkotnak:- valódi levéldarazsak (Tenthredinidae): rendszerint fonalas v. sörteszerű csáppal;- buzogányos-levéldarazsak (Cimbicidae): a csápjaik csúcsuknál bunkósan megvastagodottak;- fésűs-fenyődarazsak (Diprionidae): fésűs (hímek) vagy tollas (nőstények) csápjaikról jellegzetesek;- botcsápú-levéldarazsak (Argidae): háromízű csápjuk van, a harmadik igen hosszú, középnagyságú fajaik általában kék vagy zöld színűek, fémes fényűek;- páfrányszárdarazsak (Blasticotomidae): egyetlen ritka fajának négyízű a csápja (Basticotoma filiceti). Feltűnő, azonban nem gyakori a Siricoidea öregrendben:- fadarazsak (Siricidae): néhány, részben nagy termetű faj (~ 40 mm-ig); egyszínű sötét vagy „darázsszerű” fekete-sárga színű, a nőstények tojókészüléke legtöbbször zömök, a potrohvégből kiálló;- hosszúnyakú-fadarazsak (Xiphydriidae): néhány, általában ritka, nem feltűnő faj. A Cephoidea családsorozat, egyetlen családjába (szalmadarazsak-Cephidae) többnyire gyakori és feltűnő megjelenésű fajok tartoznak, amelyek hosszú és karcsú, oldalról gyakran lapított potrohúkról mindig felis­merhetők. Közel 20 fajuk van. A Megalodontoidea néhány családjának képviselői gyakran tömegesen jelentkeznek, így - mindenekelőtt erdőkben - károsak lehetnek.- Megalodontidae, lapos szövödarazsak: 4 faj, túlnyomóan fekete színezetű, viszonylag ritka;- szövődarazsak (Pamphiliidae): fajgazdag család, fajai terepen általában nem különíthetőek el. Lárváik fenyő- és lomboserdőket tarolhat­nak le. Terepen rendszerint nem feltűnőek a felemáscsápú darazsak (Xyelidae) családjának tagjai. Kisméretű fa­jok, jellegzetes csápalakjukról jól megkülönböztethetők (I. a határozókulcsot). Az álfadarazsaknak (Orussidae) Közép-Európában egy faja található, így ritka és alárendelt szerepű para­zitacsoportnak tekinthetjük. Az ismertebb lárvák, az álhernyók, a lepkék hernyóihoz hasonlítanak, elkülöníthetők azonban az alapján, hogy a 3 pár torlábon kívül a potrohon 4 párnál több, fajonként változó számú álláb (potrohláb) látható. Az állatok megzavarásukkor a potrohvégi függeléküket használják védekezésre. A Symphyta alrend fajai lárva és imágó állapotban egyaránt növényevők, egyes fajok ragadozók, néha fo­lyadékot (pl. harmat, esővíz) is felvesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents