Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

Heteroptera – poloskák

112

Heteroptera • Poloskák

poloska sematikus rajza

előhát

A poloskák elsősorban a félfedő szárnytípusukról és az erőteljes szipókájukról ismerhetők fel (a félfedő szárny a szklerotizált elülső [corium] és a hártyás hátulsó [membrana] részből áll). A középső és a hátulsó csípők között kétoldalt a bűzmirigyek kivezető nyílásait találjuk.

Egyes fajokon a szárny erősen redukált (megrövidült), másoknál rövid szárnyú (brachypter) és hosszú szárnyú (macropter) alakok jelennek meg, amit különböző környezeti faktorok (napszakhossz, hőmérséklet stb.) befolyásolhatnak.

Túlnyomó többségük növényeket szívogat, de vannak ragadozó fajaik, családjaik is. Egyes esetekben mindkét táplálkozási mód előfordul, ami az egyedfejlődés bizonyos fázisai szerint változhat.

Édesvízben (Nepomorpha) és szárazföldön egyaránt előfordulnak, sőt egyes családok a vízfelszíni életmódhoz alkalmazkodtak (Gerromorpha).

Jellegzetesebb bélyegek:- a fejen 2-5-ízű csáp ered, néhány csoportnál az összetett szemek mellett 2 pontszem is megtalálható;- a pajzsocska (scutellum) többnyire jellegzetes, háromszög alakú, gyakran igen nagy, ekkor a teljes pot- rohot eltakarja;- néhány csoportnál a fedő (corium) csúcsánál egy hajlékony elkülönülő részt, a függeléket (cuneus) figyelhetünk meg.