Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Odonata – szitakötők
Odonata * Szitakötők Szitakötők fölülnézetben: a) Agrionidae-típus (kis szitakötők) b) Libellula-típus (laposhasú acsák) c) Aesőna-típus (acsák) Rendkívül jellegzetes, sokszor színes mintázatú, máskor egyszínű állatok, testük néha fémesen fénylik. Egy részük ügyes, gyors repülő, testhosszuk 3 cm-től a 10 cm-ig változhat. A lárváik vízben élnek, az imágók is gyakran víz közelben maradnak, de néha messze a kikelési helyüktől kifejezetten száraz területeket keresnek fel (faj-, ill. nemzetségspecifikus, pl. Sympetrum-fajok). A szitakötők ragadozó (carnivor) rovarok, zsákmányukat - amelyek főleg rovarok - a levegőben kapják el. Lárváik fogóálarcuk segítségével vízi rovarokat, kis halakat, férgeket ragadoznak. A laikusok sokszor összetévesztik őket a Myrmeleontidae, hangyalesők családjának egyes képviselőivel (lásd: Neuroptera 243 oldal), azonban a hangyalesőket jellegzetes bunkós csápjuk alapján jól meg lehet különböztetni a szitakötőktől, mivel a szitakötők egészen rövid csáppal rendelkeznek. Két nagy csoportjukat terepen is könnyen el tudjuk különíteni:- Anisoptera, egyenlőtlenszárnyúak v. nagy szitakötők hátulsó szárnyuk tőmezői része kiszélesedett, így elülső és hátulsó szárnypáruk különböző alakúvá vált. Szárnyaikat nyugalomban oldalirányba kiterpesztve tartják. Lárváik zömökebbek, potrohvégükön öt részből álló, tőr alakú, ún. anális piramis látható.- Zygoptera, egyenlőszárnyúak v. kis szitakötők az imágók két szárnypára egyforma, nyugalomban a potroh fölé helyezik. A lárvák karcsúak, három levél alakú potrohvégi függelékük van. Leginkább lepkehálóval gyűjthetők, alacsony hőmérsékleten kézzel is foghatók.
