Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói

Magajáró esőztető berendezések

Traktoros vízágyúk. A mozgó esöztető öntözőberendezések egyik megoldása a traktoros vízágyú. Az öntözővíz állandó jellegű csatornán jut el a tábla szélére, ahonnan a táblán belül ideiglenes csatornákban kerül szétosztásra. A traktor rászerelt vagy vontatott szivattyúval egybeépített nagy teljesítményű és szórási távolságú szórófejjel halad az ideiglenes csatorna mellett, és szektorosan üzemeltetve öntöz. Ismertebb hazai alkalmazásai: DT-413 traktorra szerelt Flóra szivattyú Sz-5 szórófejjel; szovjet DDP-45 és DDP-30 típusú berendezés; bolgár Marica-33. Az ideiglenes csatornákat párhuzamos vonalvezetéssel 80—90 m távolságban húzzák ki, emiatt a tábla az ideiglenes csatorna nyomvonalainak környékén részleges tereprendezést igényel.

Előnyei:

1. munkaerő-szükséglete igen kedvező,

2. fajlagos beruházási igénye alacsony (3500—4000 Ft/kh),

3. lekötött energia- és teljesítményigénye optimális (öntözési idényen kívül a traktor egyéb munkákra használható),

4. csősúrlódásból származó nyomásvesztesége nincsen,

5. éjszakai üzemeltetése nem igényel különösebb előkészületet,

6. felületi öntözésre berendezett területen is alkalmazható,

7. nincsen különösebb tárolási igénye.

Hátrányai:

1. a táblán belül létesített ideiglenes csatorna területkieséssel jár,

2. részleges tereprendezést vagy kedvező adottságokat igényel,

3. az ideiglenes csatorna még behúzása után is gátolja a gépi betakarítást,

4. erősen vízáteresztő vagy erősen kötött talajon nem használható,

5. az erős vízsugár rongálja a talaj szerkezetét.

Hajós esőztető berendezés. 150—180 m-re kiépített 5 m szélességű csatornából az öntözőhajó magasnyomású szivattyú és vízágyú segítségével öntöz.

Hazai alkalmazása erősen korlátozott.

Az esőztető berendezések üzemeltetése Öntözhető terület

Az esőztető öntözőberendezéssel öntözhető terület nagysága a következőktől függ:

a) az üzemelő hálózat által fedett területtől,

b) az alkalmazott csapadékintenzitástól,

c) a berendezés teljesítőképességétől,

d) a napi üzemórák számától,

e) az öntözési normától,

f) az öntözési fordulótól,

g) arányossági tényezőtől.

Vizsgáljuk meg ezt az összefüggést MA-200 esőztető berendezést véve példának, kis intenzitású szórófejes változatban.

Alapadatok:

F = 32,4 kh (alapállás),

Q = 2000 //perc (vízhozam), i — 11,8 mm/óra (csapadékintenzitás), k = 0,8 (arányossági tényező).

84