Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
szerű időpontját, így elkerülhető, hogy azonos időpontokra tervezzük be olyan táblák öntözését, amelyeket egyidejűleg nem tudunk ellátni. d) Öntözést előkészítő, kiegészítő és öntözési munkák terve. A tervben táblánként felsoroljuk az öntözendő növényeket, azok területét, az elvégzendő munka megnevezését, a munkavégzés időpontját, az öntözéshez szükséges dolgozók létszámát, az öntözéshez szükséges kézi munkaórákat, az előkészítésre fordított kézi, gépi és fogat munkaórát, a kiegészítő munkákra fordítandó kézi munkaórákat. Végül ne feledkezzünk meg az ideiglenes csatornák bemunkálásáról sem. e) Vízkivételi terv. Időrendi sorrendben tartalmazza az üzemelő csatorna, a belőle öntözendő tábla és növény megnevezését, területét, a kiszolgálandó víz mennyiségét m3- ben (ennek összegét a csatorna feltöltéséhez és a szivárgáshoz, valamint az öntözéshez szükséges vízmennyiségek összege adja), végül az üzemelés időtartamát üzemórában. f) Vízhasználat módosításának terve. Az öntözés főidényében gyakran előfordul, hogy kevés a rendelkezésünkre álló öntözővíz és vízkorlátozást kell bevezetni. A vízkorlátozás bevezetése miatt csökkentenünk kell az öntözési normákat vagy — ez inkább végrehajtható — az öntözendő területet. Célszerű előre megtervezni, hogy szükség esetén melyik tábla hányadik öntözésének elmaradása okozza a legkevesebb kiesést, nehogy adott esetben olyan öntözést hagyjunk el, amely igen fontos lenne. Vitathatatlan, hogy az ilyen részletességgel elkészített öntözésüzemelési terv pontos megtartása sok nehézségbe ütközik, mondhatni lehetetlen, de nem is célszerű — különösen, ami a meghatározott időpontokra vonatkozik. Ha azonban elkészítettük az öntözésüzemelési tervet, azt már könnyebb az időjáráshoz igazítani, mint az öntözés szerteágazó, sokoldalú feladatait terv nélkül megoldani. Az öntözésüzemelési terv alapján határozhatjuk meg pontosan az öntözéshez szükséges dolgozók létszámát. Az öntözőbrigád létszámát úgy állapítjuk meg, hogy az öntözőmunkások átlagos napi területteljesítményét vesszük alapul. Felszerelésükhöz a kézi szerszámokon (1 ásó, 1—1 kapa, 1 lapát) kívül 5—6 szivornya, 2 db kisebb hordozható vastiltó, sávos öntözés esetén 5—6 terelőlemez tartozik. Általában 500—1000 kh nagyságú öntözendő területre szervezünk egy 12—20 főből álló állandó öntözőbrigádot, közvetlen irányításukat szakképzett és gyakorlott öntözőmester végezze. A felületi öntözés első végrehajtása döntő jelentőségű az öntözési idény eredményességében. Az öntözővíz mennyisége Az öntözés előtt meghatározzuk az öntözés agronómiái célját, mely összefügg a növénnyel a talajjal és az adagolandó vízmennyiséggel (pl. tároló, vízpótló, trágyázó, frissítő vagy talajjavító öntözés). Az egyszeri öntözés víznormájának megállapítására a legegyszerűbb a keretes beázási próba, amellyel meghatározható, hogy 1 cm talaj átnedvesítésére hány mm öntözővíz szükséges. Ez minden üzemben végrehajtható, mert ehhez mindössze 50x50 cm alap- területű, 25—30 cm magas, alul-felül nyitott vaskeret kell, amelyet a vizsgálandó tábla talajába nyomunk. A keret kiálló részébe ismert mennyiségű (10—25 liter) vizet töltünk, majd annak talajba szivárgása után a keretet nedves szalmával letakarjuk a párolgási veszteségek csökkentése érdekében. 24 óra múlva — amikorra a keretbe töltött víz már a szántóföldi vízkapacitás mértékéig egyenletesen átnedvesítette a megfelelő vastagságú talajréteget — a keretet kivesszük, és leásva megmérjük a beázás mélységét. A keretbe öntött vízmennyiség és a beázási mélység ismeretében meghatározható az, hogy 1 cm átnedvesítéséhez hány mm öntözővíz kell. Ennek ismeretében az átnedvesítendő talajréteg vastagsága alapján kiszámítjuk a kiszolgáltatandó vízmennyiséget. 77
