Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai
kárt tehetnek a talajban. Ez azt is eredményezi — mint a felvetett példák is mutatják —, hogy a talajmunkák jelentős részét a lehetőséghez mérten ősszel elvégezzük a gazdaságokban. Rizstermesztéskor azokon a területeken célszerű az őszi mélyszántást megkezdeni, ahol a következő tavasszal rizsvetésre kerül sor, majd fokozatosan befejezni az egész területen, nemcsak rizs alá, hanem a rizs után következő növények számára is. Tavaszi szántás. Az őszi mélyszántás elvégzése alapvető az öntözéses termesztésben, a tavaszi szántás csak szükséges rossz. Tavaszi szántás esetén az öntözött talaj nem szel- lőződik. Hazai kísérleti adataink alapján lehetőség szerint kerüljük a tavaszi szántást. A tavaszi szántás sok vizet párologtat el, rontja a talaj fizikai állapotát, és a művelő gépek nyoma gyakran kemény rögökké tömődik össze, aminek későbbi elmunkálása sok nehézségbe ütközik. Különösen olyan kötött talajon, melyet a megelőző esztendőben öntöztek, a tavaszi szántás sok veszéllyel jár, és számolnunk kell 3—4 q-s kh-ankénti terméscsökkenéssel. A legjobb szándék ellenére is előfordul, hogy — különösen rizstermesztő gazdaságokban — szántatlanul maradnak egyes területek. Természetesen rizs termesztésekor is sokkal hasznosabb az őszi mélyszántás, mint a tavaszi szántás. A talajt — ha már jól felszikkadt—, lehetőség szerint a rizs vetése előtt, megszántjuk, fogasoljuk, és úgy készítjük elő a rizs vetéséhez. Olyan területeken, ahol egyéb mezőgazdasági növényeket termelünk, a tavaszi szántás helyett sokkal célravezetőbb a kormánylemez nélküli eke, illetve a kultivátor használata. Fontos, hogy a talajművelést megfelelő nedvességi állapotban végezzük el, mert a túl nedves talajon sok kárt tehetünk, illetve nem tudunk megfelelő magágyat előkészíteni. Gyakran előfordul szikes talajokon — ahol a talaj szinte szétfolyósodik —, hogy vetés előtt kultivátorozás szükséges a talaj megfelelő nedvességi állapotában. Talajművelés kettős termesztés esetén Öntözéses gazdálkodásban a száraz termesztéssel ellentétben nagy jelentősége van a másodnövények termesztésének. A másodnövények öntözéssel kielégítő termést adnak, és jelentősen növelhetik a gazdaság tömegtakarmány-készletét. A korán lekerülő növények után (pl. őszi takarmánykeverék), igyekezzünk minél gyorsabban megművelni a talajt. A betakarítás után, amikor a talajnak még kedvező a nedvességi állapota, diszktillerrel megjáratjuk, amikor is 8—12 cm mélységű, porhanyós réteget alakítunk ki, és ebbe vetjük el a másodnövények magját. Ha a munkák egymásutánjában nincs nagy eltolódás, az elvetés után megfogasoljuk, majd meghengerezzük a területet, a magvak esetleg a meglevő nedvességgel ki is kelnek. Ha a talaj nedvességtartalma már nem kielégítő, diszktille- rezés és vetés után kelesztő öntözéssel tegyük lehetővé a növényállomány egyenletes és gyors kelését. Természetesen, ha a talaj rögös, nem elég apró morzsás pl. alexandriai here vetésére, akkor diszktillerezéssel, fogasolással kell kialakítanunk az apró morzsás vetőágyat, amely apró magvak kelésére alkalmas feltételeket nyújt. Amennyiben megkéstünk az őszi kalászosok betakarítása után a talajmunkával, akkor célszerűbb a jó talajmunka érdekében előöntözést végezni, öntözés után megmunkálni, és így elvetni a másodterménynek szánt növények magvait. Talajművelés a tenyészidö alatt A növények helyes gyökérfejlődése, táplálkozása és növekedése érdekében gondoskodnunk kell a sorközi megmunkálásokról. A vegyszeres gyomirtás terjedésével a sorközi művelések jelentősége egyre inkább csökken. Ennek elsődleges feladata ugyanis a sorok közt kikelt gyomok elpusztítása, a gyommentesség fenntartása. Öntözés esetén más a helyzet: ilyenkor nagyon fontos feladata a talajművelésnek a gyomirtás mellett az összeiszapolt, összeülepedett talaj fellazítása, levegőztetése, porhanyítása. Ezenkívül mindazok a vegyszerek, amelyek száraz termesztésben megfelelő védelmet nyújtanak a gyomok ellen 45
