Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai

5. táblázat

Bár ez a megállapítás ma is f érvényes, azonban a gyomirtó vegyszerek térhódítása, valamint a takarmánynövények öntözéses termesztése jelentős mértékben csökkenti a rizstermesztésre berendezett területek gyomosságát. A gyökérgumókkal szaporodó gyomokat (pl. zsióka) a mélyebb szántások megsemmisítik. A tavaszi fogasolás gyengítheti számukat, úgyszintén a vetések előtti kultivátorozás is csökkentheti állományukat.

A különböző mélységben végzett szántások csökkenthetik a gyomok számát, a gyomo- sodás mértékét. Az 1957-es kísérletünkben szántásmélységenként 2x100 m2-es parcellát mértünk ki, és a tavaszi megmunkálás előtt megszámoltuk rajta a gyomnövényeket. A vizsgálat eredményeit az 5. táblázatban közöljük.

1959-ben a volt Szarvasi Állami Gazdaság területén a kakaslábfű elterjedését vizsgálva, rétegszántó ekével további kísérleteket állítottunk be, 100—100 m2-es területeken. A következő adatokat kaptuk:

Szántásmélység, cm

Vizsgálva

Cirsium

trachycephalum

Convulvulus

arvensis

Hybiscus

trlonum

25

130

141

28

35

100

108

7

45

—

24

—

szántásmélység, kakaslábfű száma, msenként

20

1220

30

850

55

86

Ezek az adatok igazolják, hogy a szántás mélységének növekedésével a kakaslábfű száma jelentősen csökken, mivel magjának nagy részét mélyen alászántottuk. Bármennyire is kedvezőnek látszott a mélyművelés a kakaslábfű és egyéb vízigyomok irtására, a gyakorlati termesztés számára azonban mégsem javasoljuk, mert a mélyen szántott területen 6 — 8 nappal meghosszabbodott a rizs tenyészideje, ezenkívül a mélyszántás következtében az őszi betakarítási munkák idején a terület járhatatlan volt. Egyéb növények termesztésekor (pl. kukorica, cukorrépa) a mélyművelés kedvező, és nincsenek ilyen hátrányai.

Talajelőkészítés ősszel vetendő növények alá

Öntözéses termesztés esetén a talajműve ést túlnyomórészt az ősszel lekerülő növények után kell elvégeznünk. Öntözéses termesztést folytató gazdaságokban általában kalászos növényeket kisebb mértékben termesztünk, mivel az öntözést nem hálálják úgy meg, mint a hosszabb tenyészidejű, az egész vegetációs időt igénybe vevő növények, pl. a takarmány- növények, kukorica, silókukorica, cirok, cukorrépa stb. A korán lekerülő egynyári szá- lastakarmány-növények, pl. őszi keverékek vagy a kalászos növények (őszi árpa, tavaszi árpa, őszi búza) után célszerű másodnövényt termesztenünk. A másodnövények betakarítása ugyancsak késő őszre marad, éppen ezért a talajművelés sokkal rövidebb időre összpontosul, mint öntözéssel nem foglalkozó gazdaságokban.

Fontos munka a tarlóhántások jó elvégzése. Kalászos növények tarlóját lehetőség szerint aratás után minél gyorsabban hántsuk meg. Ezzel az elpergett kultúr- és gyommagvak keléséhez megteremtjük a feltételeket. A tarlóhántás megakadályozza a talaj kiszáradását, és gátat vet a különböző kártevők elszaporodásának is. A megmunkált területen kedvező feltételek teremtődnek az árvakelések növekedéséhez, a gyomok kikeléséhez, s a következő talajmunkával ezeket megsemmisíthetjük. A tarlóhántás egyik legfontosabb eszköze a diszktiller, mellyel 8 — 10 cm mélyen járatjuk meg a területet. Ezt a

39