Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - V. A szőlő öntözése
V. A szőlő öntözése Magyarországon a szőlő öntözése csak a legutóbbi évtizedben kezdett elterjedni. Kialakulását a belterjességre való törekvés, továbbá a csőkutak megjelenése segítette elő. 1964-ben 4436 kh szőlő volt berendezve öntözésre; az állami gazdaságokban 2715 kh — a termőszőlőterület 16%-án —, a termelőszövetkezetekben 1536 kh. Az öntözött szőlő viszonylag nagy termésátlagokat adhat, tehát a szőlő öntözése már az ország áruellátásában is jelentős szerepet játszhat. A termőszőlőn kívül az öntözésnek még egy másik ágazatban, az ország szaporítóanyag-ellátásában (oltvány és vesszőgyökereztető iskolák) is nagy jelentősége van. Az öntözés helyes végrehajtása az említett területeken azért is fontos, mert — mint a kertészeti termelési ágak általában — ezek nagy termelési értékeket adnak. A szőlő vízigénye A szőlő a köztudatban szárazságtűrő növényként szerepel. A szőlő föld feletti szerveinek morfológiai vagy élettani vizsgálatával viszont semmi olyan feltűnő jelenséget nem tudnak kimutatni, ami ezt igazolná. A szárazságtűrése elsősorban onnan ered, hogy nagy kiterjedésű gyökérzete révén a fejlődéséhez szükséges vízmennyiséget még aránylag kedvezőtlen körülmények között is képes előteremteni. A szőlő gyökerei mély rétegű talajon 5—6, kivételesen 10—15 m mélységig is lehatolhatnak, legnagyobb mennyiségben azonban mégis a talajfelszín és a forgatási mélység között találhatók. így pl. a Kecskemét környéki homoki szőlőkben a gyökerek 85—90%-a 20—80 cm-ig terjedő talajrétegben helyezkedik el. A jó minőségű talajréteg mélysége különösen akkor jelentős, ha öntözés nélkül termeljük a szőlőt. Csak ilyen talajokon tudja átvészelni a szőlő a hosszan tartó nyári szárazságokat, bár egyébként még a más termesztett növény számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen helyről is tudja hasznosítani a vízkészletet. így pl. a sekély termőrétegű rendzina talajokon a szőlő gyökérzete az alul levő laza mészkőből számottevő vízmennyiséget tud kivonni. Ilyen gyökérzettel a szőlő a mezőgazdasági és kertészeti növényeink zöméhez viszonyítva jól tűri a szárazságot. Az eléggé magas vízigényére vall viszont az a tény, hogy 1 kg szárazanyag előállításához kb. 350—400 liter vízre van szüksége. Külföldi és hazai megfigyelések szerint a szőlő a talajból a nyári időszakban naponta átlag 3—4 mm vizet párologtat, de nagy melegek esetén ez a mennyiség eléri a 6—8 mm-t is. A szőlő vízfogyasztása a fenofázisok szerint változik: rügyfakadástól virágzásig lényegesen kevesebbet használ fel, mint a tenyészidőszak hátralevő részében. A maximális vízfogyasztás június—augusztus hónapokban észlehető. Jobb vízellátottság mellett nagyobb a szőlő vízfogyasztása is. Homoki szőlőültetvényben mért talajvízforgalmi adatok szerint ilyen esetben a napi vízfogyasztás szoros összefüggésben van az átlaghőmérséklettel. 344
