Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - IV. Gyümölcsök öntözése
Az őszibarack öntözéséhez több szempontból is figyelembe kell venni magas hőigényét. Hűvös időben végzett öntözés — főleg ha az hosszabb ideig tart — a fák fejlődésében depressziót okozhat. Ezenkívül nálunk a fagyérzékeny őszibarack helytelen — de főleg a késői — öntözése a vesszők elfagyásának veszélyét növeli. Vízpótló öntözés inkább szélsőséges időjárás esetén — huzamos ideig tartó szárazság vagy a gazdaságilag fontos fenofázisokban, pl. az érést megelőző erőteljes gyümölcsfejlődés idején — indokolt. Az időjárástól és a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaitól függően évenként általában 2—3 vízpótló öntözéssel számolhatunk. Az öntözővíz adaghoz pl. a vadra oltott almafák gyökérzónájának mélységét vehetjük alapul. Figyelemmel kell lennünk azonban arra is, hogy az őszibarackfák gyökérzete — főként mandula alanyon — hő- és levegőigényesebb. Kajszi A kajszit az őszibarackhoz hasonlóan öntözzük. Hőigénye is az őszibarackéhoz hasonló, de gyökérzetének levegő- és hőigénye még fokozottabb. Öntözése elsősorban szélsőséges időjárási viszonyok között indokolt. A gyümölcs minőségét — nagyságát — javító öntözésre a júliusban érő Magyar legjobb fajta termesztésekor ritkábban kerül sor. E célból inkább az augusztusban érő Késői rózsát kell öntözni. Az utóbbi, export szempontjából igen jelentős fajtánk érési idejére a tárolt vízkészlet és a csapadék sok esetben már elégtelen a megfelelő kereskedelmi minőségű gyümölcs kineveléséhez. Élettanilag is kritikusnak tekinthetjük a nyári időszakot olyan értelemben, hogy a nyár második felében fellépő és huzamos ideig tartó aszály gátolja a fák tápanyagraktározását és felkészülését a nyugalmi időszakra. Ennek következtében a fagy és gutaütés veszélye megnövekszik. Főként jó termésű évben ilyen időjárás után a gutaütésszerű elhalás '%-os aránya ugrásszerűen megemelkedik az állományban. Szilva Jó szárazságtűrő, de a kedvező vízellátást igen megháláló gyümölcsfaj. Párás környezetben, üde talajokon évről évre rendszeresen szép nagy gyümölcsöt terem. Myrobalán alanyon a viszonylag magas talajvízszintet is jól bírja. Nyári meleg időszakban a vízellátási zavar a Besztercei szilva gyakran nagymértékű gyümölcshullását okozza.1 Méréseink szerint a hullás mértéke az össztermés 20—25 %-át is kiteheti. Öntözni akkor indokolt, ha a gyümölcs minőségi különbségei a kereskedelmi árban realizálódnak. A szilva nálunk a kevésbé értékes gyümölcsfajokhoz tartozik, emiatt rendszeresen nem is öntözzük. Jelenleg inkább „hizlaló” öntözésben részesítik a gyümölcs kereskedelmi értékének növelése érdekében. Az öntözést elsősorban a legértékesebb szilvafajtánk, a Besztercei hálálja meg. Szamóca A szamócát konzervipari felhasználásra és nyersfogyasztásra termesztik. Konzervipari célra általában a mély fekvésű, üde talajokra telepítik, ahol kedvező vízellátás mellett nagy terméshozamok érhetők el. Nyersfogyasztásra a magasabb fekvésű, gyorsan felmelegedő talajokon termelik. A korai érésű gyümölcs ugyanis jobb áron értékesíthető. Az utóbbi területeken viszont csak öntözéssel lehet gazdaságosan termelni. A szamóca sekélyen gyökerező növény. Aktív gyökérzónája általában a talaj 30—50 cm mélységében helyezkedik el, következésképpen öntözővízadagja a fává növő gyümölcsfajokénál kisebb. A szamóca lombos állapotban telel át, ezért vízfelhasználása a hőmérséklettől függően már kora tavasszal megindul. Gyakran a virágzás idejére is jelentősen kiszáradhat a sekély gyökérzóna. A virágzás előtt vagy az után közvetlenül is szükség 342
